Vendégposzt: Nosso Lar (Otthonunk)

Eljött annak is az ideje, hogy vendégposzt kapjon helyet a Lusitania blogon: α Ursae Minoris, a noreg.blog.hu szerzője keresett meg egy brazil film (Nosso Lar) kapcsán még jópár hónappal ezelőtt, de őszintén szólva még csak nem is hallottam a műalkotásról.

Ő viszont időközben megnézte, és mivel úgy éreztem, a téma pont ide illik, megkértem, hogy írjon belőle egy kis posztot. Íme, az eredmény:

Science-fiction rajongóként egykor (immár két éve) felkeltette az érdeklődésemet ez a brazil film – futursztikus, érdekes műnek tűnt. Eleinte nagyon szerettem volna megnézni a filmet, kerestem magyar vagy angol szöveggel (mivel portugálul nem tudok), de nem találtam. Aztán már nem kerestem, de a minap teljesen váratlanul feldobta nekem a Youtube oldalmenüje a magyar feliratos változatot. Itt van:

http://www.youtube.com/watch?v=HDnUaY8TzLU

Nos. Ha már egyszer belekezdtem, akkor végig is néztem, de kár volt azért a száz percért. A film (teljesen, vagy legalábbis nagyrészt) a túlvilágon játszódik, a főszereplő halálával indul, és ezt követően az ő odaát zajló kalandjait mutatja be a történet. Egy frissen meghalt orvos útkeresesése a halál után, átértékelve, hogy mi is volt fontos az életben, és mi a fontos így, az élet után. Az ötlet tehát nem rossz, sőt, kifejzetten eredeti és izgalmas. De a film sajnos nem az.

Gyakorlatilag egy szájbarágós film, ami a Jehova tanúi vizuális ízlésvilágát ötvözi Paulo Coelho intellektuális mélységeivel. Az orvosról azt mondják lelkendezve a túlvilági telep vezetői, hogy micsoda rendkívüli felébredésben volt része – de a film során nem igazán jön át, hogy ez miben áll, túl azon, hogy rá kell jönnie, hogy az általa ismert (kikérdezésen és vizsgálaton alapuló) gyógyítás itt nem működik, ehelyett a páciensek fölé tett kézzel kell kihúznia belőlük a zöld fény formájában távozó betegséget. Meg talán abban, hogy rájön, hogy az életében többet kellett volna a családjával meg a saját lelkével törődnie, és kevesebbet a munkájával. Ezzel együtt a túlvilágon éppen egy volt betege az, aki őszinte szeretettel fogadja.

Ígéretes volt az a fordulat, amikor jön a hír a túlvilágra, hogy hamarosan kitör a II. világháború. Érdekes lett volna látni, hogy miként készülnek föl erre, hogy fogadják a sok új halottat, esetleg a hirtelen létszámgyarapodás hogy változtatja meg a túlvilági társadalmat. Ehelyett gyakorlatilag csak egy jelenet volt, ahogy jön egy nagyobb tömeg az érkezési oldalon (főleg ortodox zsidók), akiket kedvesen fogadnak az égiek. Kész, téma lezárva, a film visszaugrik az orvos szomorkodásaira.

A magam ízlése alapján azt mondanám, hogy ez egy nagyon rossz film. Ugyanakkor nem zárom ki teljesen az „It’s not a bug, it’s a feature” lehetőséget. Az utóbbi időben volt szerencsém pár japán és koreai filmhez, melyek ugyan furcsának tűntek, de mint utóbb meg kellett tudnom, ezek direkt… khm… olyanok, amilyenek. Mivel sem a dél-amerikai, sem a luzofón filmművészetben nem vagyok otthon, ezért nem zárom ki teljesen, hogy ez is esetleg egy remekmű a saját kultúrkörében. De azért remélem, hogy nem így van.

 

www.youtube.com

6 hozzászólás

 1. gloriamundi — 2013-12-29 14:50 

Én most nézem közben. Kicsit telenovela érzésem van, sőt, eléggé, mert a brazil középosztály ízlését tükrözi ez a film sztem, és a színészek is onnan ismerősök. Csak a szenvedély és a humor hiányzik, ami azokban azért szokott lenni…
Hát, remélem, nem ilyen a túlvilág 🙂 Főleg a 72 minisztérium nem valami biztató. 🙂 Ja, még annyi: ha az ember rokonai egy efféle purgatóriumban senyvednek, akkor közben hogy érezheti jól magát?

 2. gloriamundi — 2013-12-29 15:07 

Ja, ha már lélekvándorlás, van egy regény, amely ezt viccesen tárgyalja, sajna magyarul nem olvasható. Laura Esquivel: La ley del amor, A szeretet törvénye. Nem véletlen az is latin-amerikai, mexikói 🙂
Itten írtam róla:
http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/19_szam/01.html

 3. tiboru — 2013-12-29 16:30 

“Gyakorlatilag egy szájbarágós film, ami a Jehova tanúi vizuális ízlésvilágát ötvözi Paulo Coelho intellektuális mélységeivel.”

Hát ha ettől se támad kedve az embernek megnézni a filmet, akkor semmitől 🙂

 4. gloriamundi — 2013-12-29 16:44 

@tiboru: Ezen jót kacarásztam. És most képzeld, ennek ellenére képes voltam megnézni. 😛 Na jó, eleget pörgettem benne. 🙂

 5. weelma1 — 2013-12-29 20:52 

@gloriamundi: Azért van nekem olyan rokonom…… 🙂 / Holnap megnézem /

 6. cseko46 — 2014-06-25 23:49 

Én nem néztem végig e filmet.Csak bele- bele néztem.
No.
Ha azt veszük hogy egy személy közülünk 8o évet tud minden féle néhézségek révén ell éldegélni e földön. És ha az a vigaszt veszük hozzá, hogy aki sokáig akar élni annak e nehézségeket válalnia kell.
Hagy merjek ugy fogalmazni, hogy ha méng halála esetére is egy jó kis csomagot akasztunk a nyakára e nehézségek fokozott intenzitásu folytatódásáról.
Hát csak azt lehet erre mondani embertelen kegyetlenkedésnek vagyunk ki téve.VALAMENYIEN.
Ezért hagy áljon itt, egy másik alternativ módozat e téma körben.

Kérem amikor azt szorgalmazzák hogy szeretetben kel élnie az embernek .
Nem véletlenül teszik egy másik értelmezése szerint a tul világnak.
Nevezetesen azért kel szeretetben élni mer innen a 4. dimenzióba kerül a fejlődési folyamatban lévő ember.
Annak a dimenziónak e (ismeret halmaz) szerint az a sajátosága.
Hogy a bene létező minden kivánsága meg valósul.
Vegyük például a biblia teremtő ISTENÉT. Aki azt mondta hogy ez meg ez történjen .És az meg történt. És lőn ez a teremtés első napja.
Ha valaki elköltözik e terminus szerint a következő létezési sikra. Amint oda érkerik a szivében lévő domináns kivánság meg valósul.
Igy ha gyülolkodő rosz akarat van abban egy konkrét személyre vagy történésre vonatkoztatva az valósul meg.Ha ez a személy is jelen van e helyen. visza vonhatatlan károk keletkeznek.
Ám ha csak a szeretet érzülete van a szivében nem történik semi , hiszen ebben a sikban ez a természetes. és általános.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.