Volt egyszer egy terrorszervezet…

Megint elérkezett a portugálok nemzeti ünnepének dátuma, április 25, amelyről tavaly már megírtam a legfontosabb tudnivalókat – nem, mintha ezzel kimerítettem volna a témát.

De az április huszonötödike (Vinte e cinco de Abril) szókapcsolat nem csupán a forradalom napját jelöli. Így hívják például a Golden Gate-re emlékeztető lisszaboni hidat (melyet eredetileg Salazarnak kereszteltek, a diktátor után), illetve a portugál történelem ha nem is egyetlen, de mindenképp legismertebb terrorszervezetének nevében is ott a forradalmi dátumra való utalás.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Madeira: a mini-görögország

A portugálok csak messziről tűnnek egy országnak és népnek. Valójában ők is megosztottak, és most nem az észak és dél hatalmas erőkkel vívott harcára gondolok, hanem arra a különleges adottságra, hogy van az országnak két szigetcsoportja is valahol az Atlanti-óceánban. És az ottaniak, azaz a madeiraiak és az azori-szigetekiek szemében a szárazföldi országrész félig-meddig idegenek gyülekezetének számít. A két szigetcsoport úgynevezett autonóm régiót alkot (nem együtt, külön-külön), és ennek megfelelően saját kormánnyal is rendelkezik. Vagyis Portugáliában nem egy, hanem három kormány van.

Madeira épp komoly fejfájást okoz az összes portugálnak. Ugyanis jó nagy deficitet termelt sutyiban, és ez most, pár napja derült ki. A mit sem sejtő központi kormányzat próbálja egyensúlyban tartani a költségvetést, jótanulóként viselkedni, erre robban ez a bomba … Valaki kozmetikázta a pénzügyeket, és most az egész ország meg fogja inni a levét, a szárazföldiek is, nem csak a szigetlakók. Merthogy a szigetlakók is csak akkor szeretnek autonómok lenni, ha előnyük származik belőle … Ilyenkor azért jólesik a központi hatalom segítsége.

No, de ki a felelős? A madeiraiak majdhogynem örökös elnöke, Alberto João Jardim (Kert Albert János) ártatlan bociszemekkel tekint híveire és ellenségeire, üdvözli a legfőbb ügyész szándékát, mely szerint ki fogják vizsgálni, ki vonszolta be a túlköltekezés trójai vagyis görög falovát, ő (Jardim uraság) a maga részéről nyugodtan folytatja választási kampányát, merthogy immár N-edik alkalommal természetesen pályázik Madeira elnökének posztjára. 

Jardim akkora figura, hogy ha nem lenne, ki kéne találni: egy szicíliai maffiózó, egy vásári komédiás és Silvio Berlusconi sajátos ötvözete. Előszeretettel táncol a híres madeirai karneválon, sértegeti az újságírókat, és most, a kampányban másfél naponta avat fel egy utat, intézményt, vagy bármit, amit fel lehet avatni, a lényeg, hogy meglegyen a penzum.

Passos Coelho, a miniszterelnök, aki Jardim párttársa (szocdem) ugyan nem vonta vissza a párt támogatását az örökös madeirai elnöktől, de nem hajlandó az oldalán mutatkozni, és végigcsókolni a kofákat a piacon (igaz, ez Jardimnak úgyis sokkal jobban áll), mire rettenthetetlen hősünk megvonta a vállát, sag schon … Majd megoldom egyedül. És a hihetetlen az, hogy valószínűleg tényleg újraválasztják. Végülis ő építkezett. És valószínűleg nem a szavazóinak kell megfizetniük majd az egész adósságot … 

Még több szar a portugál palacsintában

Tegnap a portugálok “megkoronázták” Lulát, a volt brazil elnököt. Tintahalon (a lula ezt jelenti) nem állt még ilyen jól lámpabúra. Na jó, konkrétan a már általunk is megénekelt Coimbrai Egyetemen avatták tiszteletbeli doktorrá, oszt húzott haza, nehogy megfertőzze az általános luzitán vész. Biztos megneszelte, mekkora lesz mára a 2010-es deficit a tegnapi prognózishoz képest. Igaz, az  F. C. Porto egyszeri és végtelen egyszerű játékosának, João Pinto-nak halhatatlan, és azóta szállóigévé vált benyögése alapján Prognózis csak a meccs után esedékes …, biztos, ami biztos. És mennyire igaza volt!

Konkrétan arról van szó, hogy a 7,3%-osra tervezett deficit mára 8,6-ra duzzadt, és ez baromi rossz hír.  Persze annyira azért nem meglepő, az elszámolási  viták itt is napirenden voltak, mi számít bele, mi nem … Hát, ez ismerős. Most minden beleszámított, amit a portugál kormány nem akart.

Közben a köztársasági elnök, Cavaco Silva feloszlatta a parlamentet, és kiírta a választásokat – június 5-re. Tegnap kissé cinikusan megjegyezte, hogy nem szabadott volna eljutni ideáig (de akkor miért nem tett semmit annak érdekében, hogy ne jussanak ideáig?), ugyanis most az ország elvileg nem bír külső segítség nélkül ellavírozni, de a már csak korlátozott jogkörrel rendelkező kormány nem érzi magát felhatalmazva arra, hogy tárgyaljon az IMF-fel. Meg ők eleve nem is akarták, akkor most miért tennék? Viszont a következő kormány felállásáig azért valamiből ki kéne fizetni a nyugdíjakat, a fizetéseket, no meg a bíróságok nyomtatóiba is kéne némi tintát venni, mert ott tartanak, hogy nem tudják kinyomtatni az ítéleteket.

Az azért vigasztaló lehet, hogy Károly herceg és Camilla közben ott sertepertélnek Lisszabonban, legalább jobb kedvre derítik a köztársasági elnököt, aki úgyis morcos egy kicsit. Még az eső is esik …

Prognózis majd a meccs után …

Jobbhorog és balegyenes – Mi lesz veled, Portugália?

Ha a múlt szerda este valaki azt gondolta, hogy a görög filozófusról elnevezett portugál miniszterelnök bedobta a törölközőt vagy felhajtotta a képletes bürökpoharat, az nagyot tévedett. Sócrates ugyan lemondott, de a választásokig (valószínűleg június elejéig) továbbra is ő irányítja az országot, egyébként pedig 93%-os többséget kapott a szocialistáktól: továbbra is ő a párt főtitkára, mitöbb, a szocik egyelőre nemhivatalos miniszterelnök-jelöltje. Szokatlan szcenárió, de láttunk már cifrábbat is.

Mindeközben az egykori ifjúsági vezér, Passos Coelho mintha saját maga (és pártja) alatt vágná a fát. A megszorító csomag megbuktatása előtt úgy érvelt, hogy ennyi többlet terhet a társadalom nem bírna már elviselni, most meg azzal jön, hogy a szocdemek csak azért nem szavazták meg a PEC 4-et, mert nem tartották elég szigorúnak. Vagyis: ami az EU-nak megfelelt volna, nekik az nem volt elég. Jó, hogy szólnak – így utólag.

Most aztán kíváncsi vagyok rá, hogy a megszorításokba totál belefáradt portugálok hogy fognak nagy többségben egy ilyen pártra és miniszterelnök-jelöltre szavazni. Vagy az egész hercehurca csak arra lesz jó, hogy Sócratest ültessék vissza a kormányfői székbe? Mennyibe kerül mindez az egyébként is megroggyant országnak? Akár így, akár úgy, nem lesz fáklyásmenet.