100 év Fátima: a mítosz, a klérus és az elcserélt apáca

1917-ben rengeteg dolog történt. Az USA belépett az első világháborúba,a kommunisták átvették a hatalmat Oroszországban, lemondott Tisza István miniszterelnök, nyilvánosságra hozták a Balfour-nyilatkozatot, amelynek hatásai máig érezhetők, Finnország kikiáltotta függetlenségét, kivégezték Mata Harit, és…

Ez a legprofibb kép a gyerekekről, és biztosan retusálták is, ha a többivel összehasonlítjuk, azért elég nagy az eltérés.

A Boldogságos Szűznek nem volt jobb dolga, mint megjelenni három szerencsétlen portugál kisgyereknek, a pokolról szóló látomásokat sugallni nekik, és arra biztatni őket, hogy hirdessék mindenkinek: Isten haragszik, tehát vezekelni kell. Vagy nem is Mária tette mindezt, hanem a reakciós portugál értelmiség és a főpapság? Vagy valamely más természetfeletti erő? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Portugália napja, meg ami még belefért

Június 10. Luzitániában kábé olyan, mint idehaza augusztus 20. Nyár van és katonai parádé, a nem túl népszerű köztársasági elnök beszédet mond, a tugák (portugálok) önmagukat ünneplik. És majdnem pont egybeesik a dátum a luzitánok idei első EB-szereplésével, a németek ellen. A jelen gazdasági helyzetben igencsak rájuk fér a figyelemelterelés, és erre mindig kaphatóak is. Ezt a tavalyi cikket kicsit felfrissítve most a Blogrepublik olvasói figyelmébe ajánlom. Força Portugal!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A három “F” országa: Fado, Fátima, Foci

Nem tudom, mely három szó jut a legtöbb magyarnak eszébe, ha a Portugália országnevet meghallja, de, hogy a foci köztük van, abban nem kételkedem. Néhány éve Luís Figo (itt balra) volt A portugál focista, akit majdnem mindenki ismert a földkerekségen (kivéve persze az amcsikat , mert őket kevéssé érdekli ez a sportág), most már inkább Cristiano Ronaldo, hogy José Mourinho-ról ne is beszéljük (bár ő nem focista, hanem edző), mert már megtettük.

Az átkosban, mármint az ő átkosukban, amit hivatalosan Új Államnak, Estado Novo-nak neveztek, és gyakorlatilag a Salazar-diktatúra időszakát értették alatta (1933-1974, negyvenegy év, érdekes nem?), a portugálok három F-es dologgal definiálták magukat, persze némi öniróniával.

Ez a három F: a fado, Fátima (jobbra a fátimai Szűz képe) és a foci. Nem mondhatnánk, hogy mára bármelyik is aktualitását vesztette volna, bár persze erősen sztereotíp csupán ezekkel a szavakkal leírni egy országot, de figyelmen kívül hagyni sem érdemes az ilyesmit. Mindenesetre ígérem, hogy mind a három F-ről bőven fogok beszélni a jövőben ezen a blogon.

Ezúttal csak egy kis zenés ízelítőt választottam az első F, a fado műfajából, lesz még bőven szövegelés arról, hogy mi fán terem ez a dolog, és miért érdemes megismerkedni vele, de bevezetésként legjobb, ha a fado aktuális világsztárja, a platinaszőkére festett, rövid hajú, folyton feketében járó Mariza adja elő magát egy kicsit, mégpedig a Gente da minha Terra (Hazám népe) című számmal. Ahogy a portugálok mondják, most csönd legyen, mert jön a fado!

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=NPLPFO743U0&w=425&h=350]

A zsarnokgyilkos kempingszék

Újra buknak a zsarnokok (buknak? vagy mégse?), ma is forradalomra emlékezünk, újra divatba jött az “akasszátok fel a királyokat”-féle felkiáltás. Gondolom, azzal Petőfi is kibékült volna, ha nem pont az akasztás módszeréhez folyamodik az istenadta zsarnokgyilkos, de amit a mai posztban olvashattok, azt talán ő sem tudta volna elképzelni.

Nos, a XX. század portugál diktátorával, António de Oliveira Salazarral (itt balra) különös módon végzett a sors. Nem kellettek hozzá bérgyilkosok, sem lázadó hadsereg, sem idegen invázió, semmi egyéb nem kellett, csak egy szimpla, ártatlannak kinéző, csíkos kempingszék. Amelyet valaki tiszta véletlenségből nem egészen akkurátusan állított fel, vagy csak arra a testtömegre nem volt hitelesítve, amellyel megterheltetett, főleg, mert a testtömeg előzetes figyelmeztetés nélkül, nagy elánnal zuhant törékeny szerkezetére. Mindenesetre ez a nevezetes kempingszék 1968. augusztus 3-án nemes egyszerűséggel összecsuklott a nagyhatalmú, ekkor már 79 éves diktátor alatt, amikor az azért próbált rácsücsülni, hogy a pedikűröse kezelésbe vegye a sarkán lévő bőrkeményedéseket.

Salazar beütötte a fejét a kék csempés (azulejós) falba, aztán még felállt, és megtiltotta, hogy orvost hívjanak, de ettől kezdve nem érezte jól magát. Doktor csak  a negyedik napon látta.

Más verziók szerint Salazar nem is ült rá a székre, csak rá akart ülni, de a széket közben arrébb vitte valaki (itt jönnek az összeesküvés-elméletek), ő meg nem vette észre, és egyenest a padlóra csücsült. Olyan tanú is van, aki a széket teljesen kihagyja a sztoriból, és azt meséli, hogy a zsarnok a fürdőkád áldozata lett. (Pedig se a szék, se a kád nem jelentkezett extra jutalomért, vagy a haza hőse kitüntetésért.) Hiába, az igazat már soha nem fogjuk megtudni, de a szék azért bevonult a portugál történelembe. (Salazar 1970-ben halt meg, “székébe”, na nem a kempingszékébe Marcelo Caetano ült, őt 1974-ben penderítették ki onnan.)