Lemondott a portugál miniszterelnök

Március 23-án este, magyar idő szerint 22 órakor a szocialista párti José Sócrates portugál miniszterelnök kiállt a tévé nyilvánossága elé, és bejelentette lemondását. Délután a parlament nem fogadta el a 4. számú megszorító csomagot (PEC-et), amellyel elkerülhető lett volna, hogy Portugália külső segítséget kérjen pénzügyi egyensúly-problémái megodása érdekében. José Sócrates előre kijelentette, hogy a PEC el nem fogadása esetén egyetlen megoldás marad a számára: a távozás.

Az utóbbi hetekben a kormányra egyre nagyobb nyomást gyakoroltak nem csak az ellenzéki pártok, hanem más társadalmi csoportok is, ahogy beszámoltunk róla, nemrég fiatal munkanélküliek és kényszervállalkozók hatalmas tüntetést rendeztek, hogy tiltakozzanak a jelenlegi, szerintük tarthatatlan munkaerőpiaci helyzet ellen. Noha minden valószínűség szerint a következő kormány ugyanazon kellemetlen megszorító intézkedések meghozatalára kényszerül majd, mint amelyeket a PS (Szocialista Párt) akart megszavaztatni, a legnagyobb ellenzéki párt, a PSD (vagyis a szociáldemokraták) mindent megtett a kabinet megbuktatása érdekében, José Sócrates szerint pusztán hatalomvágyból.

Mivel a köztársasági elnök, Aníbal Cavaco Silva már korábban kijelentette, hogy amennyiben a kormányfő távozik, nem tartja járható útnak az egyszerű miniszterelnök-cserét, számíthatunk rá, hogy nemsokára előrehozott választások lesznek Portugáliában.

José Sócrates 2005 márciusától irányította az országot, 2009 októberében újraválasztották, így összesen hat év után távozik a hatalomból.

Portugál tüntetők: nemzedék a béka segge alatt

Portugál aktuálpolitikával kezdem. Tegnapi (március 12-iki) hír, de a japán földrengés és a líbiai polgárháború uralta híradásokban nem kerül sor arra, hogy ezt a nagy tömegeket mozgató tüntetéssorozatot is felvegyék az érdekességek közé. Mi azonban azért vagyunk, hogy figyeljük az eseményeket.

Az még az itthoni ingerküszöböt is megütötte, hogy Portugália enyhén szólva szarban van. A közgázosok a PIGS országok közé sorolják: az írek, a görögök és a spanyolok társaságába … Hogyhogy mi nem vagyunk ott, azt nem tudom 🙂 A miniszterelnök, már a portugál, aki a kissé álszerény Sócrates névre hallgat, nem győzi szajkózni, hogy nem kell az IMF, nem kell az IMF, majd kihúzzuk magunkat a bajból. Ugyanakkor megszorítások jönnek megszorítások után. Ismerős? Na, nem csak ez az egy párhuzam van kis hazánk és Portugália között, de erről még bőven lesz szó.

Nos, Sócratesnek úgy kellett ez a tegnapi tüntetés, mint púp a hátára. De kik tüntettek, és miért?

Ezúttal az ifjú titánjelöltek, vagyis csak félkarú óriások szervezték a megmozdulást, itt a tavasz, ilyenkor úgyis forradalmat illik csinálni, de nem ám fülkékben … És nem is csak a facebook-on, bár ott szervezkedtek ők is, hol másutt.

A mozgalom a geração à rasca fantázianevet aggatta önmagára, ami kábé annyit tesz: szarban lévő nemzedék. Főleg a 25-34 év közöttiek tartoznak ide, az egyetemi bulizást, gólyaavatást és diákegyleti éneklést maguk mögött hagyó ifjoncok, akik azonban nem találják a helyüket a munakerőpiacon. Több, mint 13%-uk meló nélkül tengődik a szülei pénzén, és persze nagyrészt otthonában is (a portugálok még akkor se költöznek saját kéglibe, ha épp van munkájuk), és 77 ezer emberke dolgozik kényszervállalkozó-szerűségként.

Unják, hogy nem jutnak egyről a kettőre, max szakmai gyakorlatokra veszik fel őket, és kényszeresen meg kell hosszabbítaniuk ifjú éveiket.

Nos, tegnap megmutatták, hogy mennyien vannak. Lisszabonban 200ezren nyomultak, Portóban 80ezren, egyebütt összesen 20ezren, állítólag a 74-es április 25-iki forradalom óta nem volt hasonló tömegmegmozdulás az országban. Pedig mikor az FC Porto bajnokok ligája győztes lett Mourinhóval, akkor se volt néma csend az utcákon.

Egyébként a portugálok imádnak tüntetni, tegnap azért nagy buli volt. Hogy ettől bármi másképp lesz-e mostantól, az bizony kérdéses …