Ne sértődj meg, ha fejbe csapnak egy kalapáccsal!

Ma sötétedéstől beköszönt a Shakespeare álmáról is nevezetes Szent Iván-éj (vagy Szentivánéj?).

Szerte a világon rengeteg helyen kirúgnak a népek a hámból, de mi most csak egyetlen városra koncentrálunk ezügyben, mégpedig az Invictára. Vagyis Portóra. (En passant érdemes azért megemlíteni, hogy az UNESCO éppen most nyilvánította Coimbra 1290-ben, Dénes király által alapított egyetemét a világörökség részének. Egyszer nézzétek meg a várost, de főleg az egyetemi könyvtárat, az tényleg mesés – lásd alább.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Porto, a győztes város (1)

Pár napja jelent meg a European Travellers Choice 10-es listája, amelyen két portugál nagyváros is szerepel: naná, hogy az egyik Lisszabon, de csak Budapest mögött! Az igazi meglepetés azonban (számomra) Porto első helye.

Ezt a látképet még Budapestnek is nehéz überelnie, pedig Combinónk nekünk is van...

Egy kis nyelvészkedés: az angolszászok Oportónak hívják a várost, ahogy magát a portói bort is, ez pedig azért lehetséges, mert a portugálban bizonyos földrajzi neveknek van határozott névelője, vagyis a helyiek így mondják: o Porto [ejtsd: u portu], az angolok pedig összevonták a határozott névelőt és a főnevet. Nekünk nem kell követnünk a példájukat, csak mondom.

Szilveszter vagyis révéillon Lusofóniában

Néhány ötlet azoknak, akik még jelen pénzügyi helyzetben is gondolhatnak arra, hogy hol szilveszterezzenek – jövőre. Mert idén már nehéz lenne eljutni azon helyszínek bármelyikére, amelyekről most szó lesz.

A szilveszter portugáléknál passagem de ano, braziléknál franciásan révéillon, a BÚÉK meg Bom ano novo! vagy Um próspero ano novo! – illetve ezek változata. (Ezúton kérek elnézést, amiért a karácsonyi posztomból kimaradt a karácsony portugál neve: Natal, illetve a jókívánság mikéntje: Feliz Natal!

Kezdjük egykori második hazámnál, a portói borról és az FC Porto csapatáról híres Invictával. Már csak azért is, mert ez az egyetlen passagem de ano, amelyről személyes élményekkel rendelkezem. 1999-2000-es szilveszterén esett meg az, hogy rávehető voltam egy utcai bulira. Nos, azt hiszem, életemben utoljára. Az Avenida dos Aliados (amely nevétől némileg eltérően inkább hatalmas, hosszúkás tér, mint sugárút) dugig tele volt, én ostoba módon a kutyámat is magammal vittem, ott akartunk találkozni a férjemmel, valahol a Szent Benedek Pályaudvar környékén (Estação de São Bento). Úgy álltunk, mint a heringek, én a Portóban található tán egyetlen McDonalds bejáratának szorulva, éktelen dübörgés, a kutya reszketett, én meg dühöngtem. 

Vártuk az évrezredváltó éjfélt! (Persze, tudom, hogy nem az volt az igazi évezredváltó, de ez most mellékes.) Merthogy a Portói Városháza minden szilveszterkor tűzijátékot rendez, de egy ilyen dátumra biztos soha nem látott gyönyörűséggel készültek. Évszázados hagyományról van szó, és ha valami, a tűzijáték a portugáloknak szent. (Még nappal is csinálják, házilag, az apósom ilyen amatőr durrogtató például, de ne tessék félreérteni.) Nos, az idő telt, a kutya nyüszített, a dübörgő dübörgött, és nem tudjuk, mikor lett éjfél. Ugyanis a tűzijáték elmaradt. Fújolás, Fernando Gomes, az akkori polgármester monnyon le, ez, az, amaz. Valamikor fél 1h magasságában sikerült csak kiszabadulnom a tömeg szorításából. Ez volt a hírös portói szilveszter, de tuti, hogy azóta mindig van tűzeső, úgyhogy tessék csak kipróbálni!

Következik a függetlenségi szájalásban élenjáró, költségvetési kátyúokozásról elhíresült bohóc, Alberto João Jardim királysága, Madeira. Ottan is Funchal, a világ egyik legszebb fekvésű városa (persze mindjárt  Budapest és tán Rio de Janeiro után). Nos, ha valahol nem maradhat el a tűzijáték, az ez a tengerparti színház (tényleg olyan, mint egy amfiteátrum), mert még a Guiness rekordok könyvében is meg vagyon írva, hogy a funchali szilveszter a világ legnagyobb pirotechnikai attrakciója. Nem csak helyi lakosok élvezik persze a spectaculumot, hanem mindenféle rendű és rangú turisták, szárazföldről és tengerről (akarom mondani, luxushajóról) egyaránt. Madeira előnye, hogy kedvező éghajlata miatt még fürödni is lehet ilyenkor a tengerben (és nem kell hozzá fakír hajlamú orosz vagy kínai élharcosnak nyugdíjasnak lenni).

De ugorjunk át a tengerentúlra, és a déli féltekére, ahol – rossz még belegondolni is – most éppen nyár van. Most és farsangkor. Hát, úgy könnyű…

Senkit nem fog meglepni különösebben, hogy Rio de Janeiro-ban elég nagy a buli. És van tűzijáték is, naná. Meg tengerpart (Copacabana), és turisták. De most jön a spéciség. Ugyanis ez az újévi dzsembori egy afrikai illetőségű, Brazíliában is sokak által tisztelt orixá-hoz (ejtsd: orisá) vagyis istennőhöz, Iemanjához (ejtsd: jemánzsá) kötődik (neve annyit tesz, mint Az anya, akinek gyermekei halak). Elvileg erősnek kellene lennie a konkurrenciaharcnak Szűz Mária és közte, de a brazilok lelkében a két figura elég klasszul megfér egymással, sőt, szépen egybeolvadtak. (A katolicizmus nagy előnye, hogy nagyszerűen bekebelezi más vallások isteneit és istennőit, még akkor is, ha azok olyan dögösek, mint a képen látható.) A szexcsatákon bővebben is olvashattok róla.

 


Nos, az ünneplő cariocák (Rio de Janeiro-i lakosok) mindenféle felajánlásokat tesznek Iemanjá termékenység- és tengeristennőnek, valamint részt vehetnek az ún. banho de pipoca-ban (pattogatott kukorica-fürdő), amely a tisztátalan és átkozott dolgokat hivatott távol tartani a jámbor hívektől – természetesen a szex nem tartozhat a tisztátalan dolgok közé, végtére is termékenységistennőről beszélünk! (Tessék mostantól másképp nézni a pattogatott kukoricára, a moziban is az tartja távol tőlünk a filmvásznon megjelenő gonoszt, a pasink kezét viszont odavonzza!) Szintén hagyomány, hogy Rióban szilveszter este fehér ruhában illik grasszálni az utcákon, nyilván a megtisztulásra, az újrakezdésre utalva ezzel.

São Paulo-ról nem találtam semmi extrát, a látogatószámokat kivéve (2008-ban majdnem 2 és fél millió ember vett részt az idén 120 éves Avenida Paulistán zajló bulin, idén is több, mint 2 milliót várnak). Sok zene, elmaradhatatlan tűzijáték, más látványosságok. Ha valakinek mesélnivalója lenne, az ne fogja vissza magát.

Feliz 2012 para todos!

A portugál kupát is besöpörte a Porto

A ma estével gyakorlatilag vége a szezonnak, és a Porto szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, hazaviheti a portugál kupát is, miután 6-2-re megverte a szintén észak-portugáliai Vitória Guimarães csapatát. Visszatért tehát a sokgólos meccsekhez, szép búcsú volt az idénytől.

A Millennium BCP Bank által szponzorált portugál kupát egyébként a legyőzhetetlen város együttese zsinórban harmadszor nyeri meg ebben az évben, és ezzel a veretlenül hozott bajnokság illetve az Európa Liga-beli elsőség után a harmadik címet is besöpörte. Egyedül a Ligakupát hagyta ki, igaz, nem is nagyon hederített rá. 

Villas-Boas csapata útban van Lisszabonból hazafelé, ezúttal remélhetőleg nem rohad le a buszuk sem, és a portóiak újra őrjönghetnek egy sort, noha még az előző kábulatból se tértek teljesen magukhoz. Nem könnyű egy örökké győztes klub drukkerének se lenni. 

Most elsősorban persze azért kell szorítaniuk, hogy ne verjék szét ezt a baromi jól működő gárdát, merthogy a legjobbak megkörnyékezése már elkezdődött, az nyilvánvaló. 

Háromszor rohadt le a Porto diadalbusza

A tegnapi győzedelmi bevonulást Portóban kissé beárnyékolta, hogy a reptérről a városközpont felé vezető úton (hányszor tettem meg én is zötyögő ottani “BKV-val”!) az FC Porto fedetlen diadalbusza háromszor is lerohadt. A harmadik leállás után a csapat illetékesei a cégtől, amely a panorámabuszt biztosította, cserejárművet kértek. A Portói Baixa-ra vagy az alvárosba így másfél órás késéssel futott be a diadalkocsi, amely sajna nem is volt olyan klasszul feldíszítve (kép: Jornal de Notícias), de ezzel most senki nem foglalkozott különösebben. 

Szerencsére a portugálok hozzá vannak szokva a több órás csúszásokhoz, egy-két óra megse kottyan, és egyébként is jó az idő, nem zavartatták magukat különösebben, bár voltak bőven, akik kimentek a reptérre a csapat elé, és egymást sarkát taposták – ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. Aztán, mikor végre tényleg megérkezett a busz, kitört az össznépi őrület.

Villas-Boas többek között Mourinhónak ajánlotta az Európa Liga győzelmet, hiszen nagyrészt neki is köszönheti. Talán a mester nem bánta volna tegnap, ha a Real Madrid helyett még a Porto edzője, és őt ünneplik a tömegek. 

Bragában is örömmel fogadták a második helyezett csapatot, senki nem csalódott a vereség miatt, az edző, Domingos Paciência mégis lemondott posztjáról. 

Porto Campeão!

Valószínűleg senkit nem lep meg, úgyis mindenütt ott lesz az újságokban, de ha már figyelemmel kísértük az eddigieket, a döntőt se hagyhattuk ki. Bejött a papírforma, nem túl látványos és nem igazán izgalmas meccsen az F. C. Porto 1-0-ra hozta az Európa Liga fináléját. A Bragának a 2. hely is hatalmas eredmény, úgy egyébként a Benfica se panaszkodhatna akármely más évben, de ez az esztendő egészen különlegesre sikeredett.

Ahogy a napokban hírül adták, a Porto veretlenül élte túl a portugál bajnokságot, azért ez se kis teljesítmény (a Braga 4. helyen végzett), mindenesetre most joggal hívhatják a csapatot is a város után INVICTA-nak, vagyis legyőzetlennek – a települést soha nem vette be ellenség, ezért szokás így, cidade invicta-ként hivatkozni rá. Jó omen egy focicsapatnak is.

Most csak ennyi – Villas-Boasnak, a valaha volt legfiatalabb edzőnek, aki ilyen nemzetközi versenyt képes volt megnyerni (illetve a csapatával meghódítani), gratula, és így tovább a mourinhói úton! Jövőre BL győzelem! Falcao-t meg ne engedjék már el, ha lehet!

A türelmes pasival kell Villas-Boasnak megmérkőznie

Végre biztos: a már az első Villareal elleni meccsen taroló FC Porto ellen (amely ezúttal még azt is megengedhette magának, hogy 3-2-re kikapjon) az Európa Liga döntőjében nem az ősellenség Benfica, hanem meglepetésre a jelenleg a bajnokságban 3. helyen álló Braga fog kiállni, miután 1-0-ra legyőzte a sasokat.

Mivel eddig a Braga edzőjéről nem esett szó, megnéztem, kicsoda is ez a csóka. Domingos Paciência (Türelem Domonkos – hát nem édes neve van?), a 69-es születésű, tehát szintén fiatal (és nem is csúnya) tréner játékosként a Portóban jeleskedett, de a brazil ász, Mário Jardel kiütötte a helyéről. Na, most megmutathatja, mit ér. És ráadásul anyacsapata, a Porto ellen! Külön érdekesség, hogy a Bragában Jorge Jesus-t, a Benfica jelenlegi edzőjét váltotta … Hát, most Jesus szívhatja a fogát, 1 gólnyira és klubnyira maradt le az EL-döntőről. 

Hogy a Benficának és szurkolóinak milyen érzés lehet ez a vereség, arra most nem találok szavakat. Mondjuk, ha valaki most azt a portugál szólást próbálja nekik elsütni vállvonogatással egybekötve, hogy: Paciência (kábé: C’est la vie), szerintem nem sok jót várhat tőlük. 

Az EL-döntőt tehát két észak-portugál csapat fogja játszani, mórok kizárva. Hacsak Villas-Boast nem tartjuk a 2. számú Mourinhónak, azaz a valódi, jelenleg nem túl boldog Mourinho klónjának … Továbbra is hajrá Porto!