Plusz fél óra meló naponta

Pedro Passos Coelho, a portugál miniszterelnök ma beszédet mondott. Nem voltak kifejezetten jó hírei. Nem, mintha bárkit is meglepett volna, hogy már megint szorítani kell a nadrágszíjon.

De hogy mit jelent ez konkrétan, azért azt eddig nem lehetett tudni. Nos, a legérdekesebb, a 2012-es költségvetéssel kapcsolatban tervezett újítás nem az, hogy bizonyos közalkalmazottak elveszítik a 13. és 14. havi juttatásukat (1000 EUR fölötti jövedelemre vonatkozik ez, és nem örökre, csak két évre), hanem, hogy a privát szférában lehetőség nyílik a népek munkaerejének napi plusz fél órában való igénybevételére, persze plusz pénz kifizetése nélkül. Ez heti két és fél, havi 10 óra “robot”.  

A minimálbér és az 1000 eurós jövedelem közötti sávban a 13-14. havi juttatások (karácsonyi és nyári vakációs prémium) progresszív módon csökkennek, a minimálbérhez nem nyúlnak. A nyugdíjakra is hasonló szabályok vonatkoznak majd (ha elfogadják a még be sem nyújtott költségvetést): 1000 euró fölött teljes 13-14. havi juttatásmegvonás, a minimálbér összege és az 1000 közötti sávban pedig csak az egyik juttatást szüneteltetik. Ahogy Passos Coelho hangsúlyozta, az ország teljesen ki van szolgáltatva a kívülről érkező anyagi segítségnyújtásnak, ezért nagyon szigorúan veszik a hiány lefaragásának szükségességét. 

A baloldali ellenzék kisebb-nagyobb vehemenciával tiltakozik, persze, de a szívük mélyén valószínűleg ők is tudják, hogy ez még nem is olyan szörnyű. Nálunk még a 13. havi is alig létezett, nem hogy a 14. És a csóringerek továbbra is kapják mindkettőt.  

Jobbhorog és balegyenes – Mi lesz veled, Portugália?

Ha a múlt szerda este valaki azt gondolta, hogy a görög filozófusról elnevezett portugál miniszterelnök bedobta a törölközőt vagy felhajtotta a képletes bürökpoharat, az nagyot tévedett. Sócrates ugyan lemondott, de a választásokig (valószínűleg június elejéig) továbbra is ő irányítja az országot, egyébként pedig 93%-os többséget kapott a szocialistáktól: továbbra is ő a párt főtitkára, mitöbb, a szocik egyelőre nemhivatalos miniszterelnök-jelöltje. Szokatlan szcenárió, de láttunk már cifrábbat is.

Mindeközben az egykori ifjúsági vezér, Passos Coelho mintha saját maga (és pártja) alatt vágná a fát. A megszorító csomag megbuktatása előtt úgy érvelt, hogy ennyi többlet terhet a társadalom nem bírna már elviselni, most meg azzal jön, hogy a szocdemek csak azért nem szavazták meg a PEC 4-et, mert nem tartották elég szigorúnak. Vagyis: ami az EU-nak megfelelt volna, nekik az nem volt elég. Jó, hogy szólnak – így utólag.

Most aztán kíváncsi vagyok rá, hogy a megszorításokba totál belefáradt portugálok hogy fognak nagy többségben egy ilyen pártra és miniszterelnök-jelöltre szavazni. Vagy az egész hercehurca csak arra lesz jó, hogy Sócratest ültessék vissza a kormányfői székbe? Mennyibe kerül mindez az egyébként is megroggyant országnak? Akár így, akár úgy, nem lesz fáklyásmenet.

A portugál csapatok aratnak, a pártok meg marják egymást

Tegnap (március 17-én) a portugál nemzet egyik szeme sírt, a másik nevetett. Na, nem a Kadhafi által mondottak miatt, egészen más okuk volt sírni is, meg nevetni is. De kezdjük a nevetéssel. Nem kevesebb, mint három luzitán focicsapat került be az Európa Liga negyeddöntőjébe, az F. C. Portón már nem csodálkozunk, a Benficától sem olyan szokatlan a hasonló teljesítmény, de a Braga fennállása óta először arat ekkora sikert, ráadásul a nem éppen egy pehelysúlyú ellenfelet, a Liverpoolt ütötte ki a nyeregből. (Bal oldalt a sportklub címere: hát nem gyönyörű? Annyira portugál, hogy még a fátimai sameirói szűz is rajta van, csak a sportra nincs semmi utalás a szövegen kívül, de így szép.) Hozzáteszem, a Braga a portugál bajnokságban jelenleg csak a 6. helyen áll, míg a Porto az első, a Benfica a második.

Ez tehát az öröm forrása, és mivel a portugáloknak a foci majdnem a mindenük, most eufóriában kellene lebegniük, ha egyébként nem lenne akkora katyvasz a belpolitikában. Nemrég írtunk a fiatalok (és nem csak fiatalok) kormány elleni tüntetéséről (a kormány egyébként szocialista, bár ez nem nagyon látszik rajta), és aki figyeli a nemzetközi híreket, az tisztában van azzal, hogy José Sócrates kabinetje már jó ideje nagyon nehéz helyzetből próbál kievickélni, korlátozott sikerrel.

Most ott tartanak, hogy újabb megszorító csomagot, egyfajta portugál Széll Kálmán tervet állítottak össze, csak nem olyan szép a fantázianeve, mindössze PEC-nek (ejtsd: PEK), azaz: Stabilitási és Növekedési Programnak becézik. Ez kábé már a negyedik hasonló spanyolcsizma, amit a portugál lábakra próbálnak igazítani. Jövő héten kellene megszavazni a parlamentben. Csakhogy a legnagyobb ellenzéki párt, a szocdemek (PSD) elnöke, a fess és kissé hataloméhes Pedro Passos Coelho (itt jobbra) tegnap kijelentette, hogy neki ez sok. Mármint ennyi megszorítást nem bír el a társadalom. (Nota bene, a PSD neve ellenére inkább jobboldali, a PS baloldali párt, de valójában nem sok különbség van köztük.)

A jelenlegi történések kicsit emlékeztetnek arra, amikor idehaza a szocik próbálták stabilizálni a helyzetet, a Fidesz pedig állandóan tiltakozott minden ellen. Nos, Sócrates, aki immár másodszor miniszterelnök, nem ma kezdte a politizálást, belengette, hogy amennyiben nem szavazzák meg a megszorításokat, veszi a kalapját, és távozik. Oldják meg a szocdemek (ha képesek választást nyerni), amit úgyis meg kell oldani, és megszorítások nélkül ők se lesznek rá képesek. (Legfeljebb majd más fantázianevet találnak ki hozzá.)

Nekem kicsit magas, hogy egy ilyen helyzetben kényelmes ellenzéki pozícióból miért nem nézi végig egy párt, hogy a másik vért izzad, és népszerűtlen intézkedések sorozatát kénytelen meghozni, hiszen ez az ő malmukra hajtja a vizet. Persze, tiltakozni azt folyamatosan lehet, de kenyértörésre vinni, az már más dolog. Lehet, hogy ezúttal is csak műbalhéról van szó, és Passos Coelho a stabilitás érdekében visszakozik, mert volt ő már nagyon együttműködő is.

A nemrég újraválasztott köztársasági elnök, Aníbal Cavaco Silva (itt balra) egyelőre kivár. (Hiába, a portugál szülők nem lacafacáznak a névadáskor, egyik Szókratészről, másik Hannibálról nevezi el a kisfiát, így kell ezt csinálni.) Tegnapi nyilatkozata szerint a parlament feloszlatása (amit az elnöknek kezdeményezhet, és a nem olyan távoli múltban volt is rá példa, akkor Jorge Sampaio oszlatta fel az országgyűlést) csak nagyon indokolt esetben lehetséges, és ő tényleg nem az a hebehurgya figura, aki ilyesmiről felelőtlenül döntene. (Cavaco Silva egyébként tíz évig volt miniszterelnök, és nagyon jelentős sikereket könyvelhetett el kormányzása alatt, rá szokás hallgatni.)

Izgalmas napoknak nézünk elébe, mindenesetre, úgy a fociban, mint a belpolitikában. Mi itt leszünk, és figyeljük az eseményeket.