Gil Vicente, a rendezvényszervező komédiás

Nincs mit szépíteni rajta: több, mint 2 azaz két éve nem írtam ebbe a blogba. Nem, mintha már nem érdekelne a portugál kultúra, de valahogy egyszer se éreztem azt, hogy egy egész posztnyi mondanivalóm lenne. Közben azért a Facebook oldalt nem hanyagoltam, ezzel nyugtatgatva nemlétező lelkiismeretem.

gil_vicente_bio_grande

No, de most megtörik a gonosz varázslat, újra itt vagyok, leporoltam régi anyagaim egyikét. Mert már tizenöt éve, hogy egy több hónapos ösztöndíjnak köszönhetően lefordíthattam Gil Vicente hét színdarabját, de mindeddig nem sikerült kiadót találni a számukra – be kell valljam, jó ideje nem is próbálkozom azzal, hogy kiadót keressek bármihez is. Vagy tíz év kiadókkal és szerkesztőségekkel folytatott küzdelem után elegem lett.

A színdarabok tehát léteznek, de a kutya se tud róluk, portugál szakosok nemzedékei lépnek ki az egyetem kapuján úgy, hogy Gil Vicente [ejtsd: zsil viszent] egyetlen darabját se olvasták (na jó, lehet, hogy egyet elolvasnak), és nem is sejtik, hogy megtehetnék magyarul is.

Igen, focidrukker barátaim, a Gil Vicente egy Barcelos-i illetőségű csapat neve is. Milyen érdekes lenne, ha egy magyar focicsapatot Csokonai Vitéz Mihálynak hívnának… A címerben látható kakas pedig egy Santiago de Compostela-i zarándoklathoz fűződő sztoriból került ide, de ezt a sztorit majd valamikor máskor mesélem el.

GV FC

Térjünk vissza a drámaíróhoz: senki ne ijedjen meg, ezúttal se kell elolvasni egy teljes darabot, viszont az a tervem, hogy a szerző egy-két-három érdekesebb színművéről posztot írok. Fordításrészletek ugyan már korábban is megjelentek belőlük, de egyrészt nagyon régen, másrészt szinte biztos, hogy legfeljebb tíz ember olvasta őket, és már azok sem emlékeznek rájuk.

Mielőtt azonban belevágnék a színdarabok ismertetésébe, magáról a szerzőről fogok mesélni, mert nem hiszem, hogy a szélesebb közönség úgy fújná kívülről az életrajzát, mint Shakespeare mesterét – bár róla se tudunk szinte semmit teljes bizonyossággal.

Hát, ez Gil Vicentével is majdnem így van, például azt sem tudjuk, hogy mikor és hol született, az 1465-ös dátum a legelfogadottabb, a szülővárosi posztra pedig több jelentkező is akad: elsősorban Barcelos nyomul ilyen téren (ezért nevezték el róla a focicsapatukat), de a szintén északon található, Portugália bölcsőjének tartott Guimarães se zárkózik el az ötlet elől. Az is vita tárgya, hogy a drámaíró azonos-e a szintén Gil Vicente nevezetű és ebben a korszakban élt aranyművessel, vagy sem. Házasságairól és utódairól azonban már pontosabb adatok állnak rendelkezésre. Második házasságából származó gyermekei, Paula és Luís adták ki apjuk összegyűjtött műveit.

Monólogo_do_Vaqueiro_por_Roque_Gameiro

A portugál drámairodalom kezdetét fémjelző első színpadi műve, amely egyébként spanyol nyelvű, az Auto da Visitação, avagy O Monólogo do Vaqueiro címet viseli. (A fenti kép ennek előadását ábrázolja.) A darabot 1502 június 8-án adták elő első alkalommal (nemsokára lesz 514 éve). A mű királyi megrendelésre, konkrétan Dom Manuel király és második felesége, Aragóniai Mária első gyermekének, a későbbi III. János királynak tiszteletére készült, és a csecsemő trónörökös személyi kultuszát építgeti, párhuzamot vonva az újszülött és Jézus között. Tudom, kicsit ízléstelen, de hát valahogy csak be kell vágódni a királyi udvarnál, ugyebár. Gil Vicentének sikerült is ez a művelet, és Mánuel király (itt, alább) harmadik feleségét, a Habsburg, ám francia Eleonórát is sikeresen győzte meg arról, hogy őt érdemes támogatni.

D Manuel

Az auto-nak semmi köze az automatához, ezzel a névvel a színpadi műveket illették a korban, no meg az auto da fé nevezetű borzalmat, mert az is egy hatalmas színjáték – maga a szó egyébként az actus-ból ered. Amúgy GV egyik vallásos művét pontosan így hívják, Auto da Fé, avagy Hitvallás.

1502-től kezdve Gil Vicente csak úgy ontotta magából a színdarabokat (43-at számoltam meg), spanyolul és portugálul egyaránt írt, de nem csak szövegíró volt, hanem valószínűleg ő felelt a királyi udvar ünnepségeinek megszervezéséért is, mondhatni, rendezvényszervező lehetett – ha meg még az aranyműves is ő volt egy személyben, akkor ráillik a worcoholic jelző. Színdarabjai között ájtatoskodó művek ugyanúgy akadnak, mint vérbő komédiák és tragikomédiák, ráadásul a versírást se vetette meg.

7495191

A kezdeti csizmanyalogatós stílust később elhagyta: meglehet, hogy kegyvesztett lett, mert kritizálta a király zsidó- illetve újkeresztény-ellenes politikáját (1531-ben levelet intézett ahhoz a III. Jánoshoz, akinek születésekor a karrierje elkezdődött), és kifejezetten egyházellenes húrokat pengetett. Ami csak a javára írandó, jegyzem meg, III. János az egyik legnegatívabb uralkodó a portugál történelemben, GV biztos sokszor megbánta, hogy születésekor kvázi megváltónak állította be. Inkább az Antikrisztus szerepe illett rá, bár itt alább nem tűnik olyan ijesztőnek..

dom joao iii

Véletlen vagy sem, de 1536-tól kezdve Gil Vicente eltűnik a színről (utolsó darabja a Tévedések erdeje [Floresta de Enganos], amelyet történetesen szintén lefordítottam) – ebben az évben vezették be az inkvizíciót Portugáliában, és a kortárs Bernardim Ribeiro, akiről szinte biztosan tudható, hogy újkeresztény volt, ugyancsak ebben az évben tűnik el (róla írtam a disszertációmat). Meghaltak, külföldre mentek vagy elhallgattatták őket?

Gil Vicente sem úszta meg az Inkvizíció jóindulatát, de szerencséjére csak a darabjait csonkították meg, nem őt magát. Az 1562-es első gyűjteményes kiadást (amelyet a gyerekei állítottak össze) 1586-ban egy második, erősen cenzúrázott verzió követte, amelyből a Szent Hivatal ügynökei igyekeztek minden egyházellenes utalást kiirtani. Ami olykor azt jelentette, hogy egész jeleneteket írtak újra vagy hagytak ki. Nehéz a cenzorok élete, főleg, ha még rímeket is kell faragniuk.

Ha kicsit kíváncsiak vagytok a portugál inkvizíció bugyraira, hadd ajánljam hat évvel ezelőtt elkövetett saját posztjaimat e témában, amelyek a lemil blogon jelentek meg: az első itt található. (Összesen három van)

Remélem, örültek a visszatérésnek és kíváncsian várjátok az első színdarab rezüméjét.

Meghívó: Előadás Gracia Nasi reneszánsz női bankárról

Aki ráér holnap délután, azt szeretettel várom a Nagytétényi Kastélymúzeumba, ahol a Reneszánsz Hölgyek Társasága szervezésében vetített képes előadást tartok a portugál converso, azaz zsidó származású újkeresztény Beatriz da Luna alias Gracia Mendes alias Gracia Nasi reneszánsz női bankár életútjáról.

Lisszabonban született, Konstantinápolyig volt kénytelen menekülni, beutazta egész Európát, családi vállalkozása hitelezett Európa szinte összes uralkodójának, üldözte az Inkvizíció, Magyarországi Mária, üzletet kötött VIII. Henrikkel, V. Károllyal, Szulejmán szultánnal. Beszélek unokaöccséről, Joseph Nasiról is, aki nemzetközi kalandorként, akár kettős vagy többes ügynökként tevékenykedett szerte a mediterrán térségben, profi leányszöktetővé avanzsált, összehaverkodott Szelim herceggel, a későbbi szultánnal, akinél elérte, hogy kinevezze Naxosz hercegévé. Üldözés, kaland, izgalom, cselszövések, lányszöktetések, pénzügyi trükkök, a tőzsde kezdetei – minderről szó lesz az előadásban.

Gyertek!

Dátum: 2012. november 24. 13-16h
Helyszín: Nagytétényi Kastélymúzeum
Belépőjegyek válthatók a Kastély jegypénztárában:
felnőtteknek 800 Ft
ifjúsági és nyugdíjas jegy: 400 Ft 

Gloria Mundi