Rio de Janeiro alapítása és a házasságmániás francia

1565. március 1-én, vagyis éppen 452 évvel ezelőtt szánták rá magukat a portugálok arra a történelmi tettre, hogy várost alapítsanak a Süvegcukorhegy környékén. Nem sok kedvük volt hozzá, de a franciák addig piszkálták őket, hogy végül muszájból meglépték, ami meg volt írva a nagykönyvben: hiszen azt senki sem kérdőjelezheti meg, hogy azon a tájon mindenképpen alapítani kellett egy várost.

Most próbáljuk meg házak és Krisztus szobor nélkül elképzelni.

Igaz, hogy a névadásban kicsit melléfogtak, mert 1502-ben, mikor először pillantották meg a Guanabara-öblöt és környékét, arra a téves következtetésre jutottak, hogy egy folyótorkolatot látnak (nyilván abból indultak ki, hogy a Tejo hogy néz ki, mikor találkozik az óceánnal), így Január folyónak keresztelték el a helyet. Később ugyan kiderült, hogy folyó ott nincs, de annyi nevet kellett adni mindenféle falunak, városnak, szigetnek és erődnek, hogy nem szórakoztak az ilyen csip-csup tévedések korrigálásával. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A régi és új emigráció Portugáliában

Rég jelentkeztem már új poszttal a luzitán világ kapcsán, de most újra felveszem a fonalat és a jelenleg egyik legégetőbb problémával térek vissza, amely itthon sem ismeretlen.

A portugálok történelmük során nem először teszik fel a nagy kérdést: elmenni vagy maradni? És ha sokan nem a távozás mellett döntöttek volna egykor, kicsit másképp nézne ki a világtérkép, például más fedezi fel a fél glóbuszt, és nincsen annyi katolikus szentről elnevezett város. (Jó, utóbbi miatt a spanyolokat is lehet hibáztatni – vagy dicsőíteni, ízlés szerint.)

Vagyis nem mondhatnánk, hogy egy békésen a hátsóján csücsülő népségről lenne szó, hagyománya van a lelépésnek, mégpedig nem is csak a szomszédba szokás átugrani, bár az űrutazás eddig nem igazán szerepel az étlapon – talán, mert egzotikus erotikus kalandokra nincs kilátás arrafelé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….