Átirányítás: A betlehemi szarjankó

Kedves Olvasóim!

Noha csak érintőlegesen portugál vonatkozású, de mivel Ibériához van köze, szerintem élvezni fogjátok, ha elolvassátok a szexcsaták anno blogomon karácsonyi vonatkozású posztomat. Mindenkinek további kellemes téli napfordulós ünnepeket kívánok!

Glória

Nacimiento_napolitano.jpg

Gondolkodtam az idén is, mi szépet és szórakoztatót írhatnék nektek a karácsonyról, ha addig nem jön el a világvége, amely elsősorban az ilyen szemtelen bloggereket törölné el a www színéről, mint én, és mivel túléltem azt is, meg a karácsonyt is, itt láthatjátok az eredményt. Találtam ugyanis egy nagyon jópofa ünnepi figurát, amelyeknek ugyan nincs erotikus vonzata, de a mitológiához mégiscsak köthető valamiképpen (fogjuk rá).

Tovább a posztra

Átirányítás: Hová tűnt a legendás Mendes-vagyon?

Ezúttal nem saját publikációra hívom fel a figyelmet, hanem egy előadásomról szóló beszámolóra, amely a hvg.hu-n jelent meg, Szegő Iván Miklós tollából, a hónap elején. 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen rendezett, Adósság és hitelezés a reneszánsz korában című konferecián tartottam ezt a prezentációt Gracia Mendes bankárasszonyról, aki Lisszabonban született, és a portugál (illetve spanyol) conversók oltalmazójaként vonult be a történelembe.

A cikk itt olvasható.  

Átirányítás: A királyt megölni nem kell… (A Távora-per)

Kedveseim!

Ezúttal a lemil blogon olvashattok luzitán barátaink múltjáról.

Az inkvizíciós szörnyűségek után több, mint egy fél évvel már senkit nem fog meglepni, hogy a portugál történelem nem éppen legkellemesebb korszakát választottam újabb posztom témájául. De hát a lemilhez nem is a kellemetességek illenek.

Ebben a sztoriban van természeti katasztrófa, szerelmi dráma, király elleni merénylet, koncepciós per, válogatott kínzások, politikai játszmák, durva ítéletek, szerzetesek kiebrudalása, és a portugál történelem máig egyik legjelentősebb figurájának felemelkedése.

A továbbiakat itt találjátok.

Glória

Átirányítás: Mit ér egy Grál-lovag az ágyban?

Hol volt, hol nem volt … Élt egyszer Artúr király mondavilágában egy ici-pici Grál-lovag.

Noha a Grál-lovagsága csak később derült ki, azért visszamenőleg megadjuk neki ezt a címet. Mert mi ezt is megtehetjük. Portugálul Galaaznak, angolul Galahadnak hívták a srácot (én most A Grál keresése  című portugál lovagregény alapján mesélek), volt vagy tizenöt éves, és akár hiszitek, akár nem, egy apácakolostorban nevelkedett. Nem éppen lovagnak való összevont ovibölcsi és bentlakásos általános iskola, de az igazi tehetség még ezen is túlteszi magát. Innen szép győzni, ahogy mondani szokták.

Folytatás a Szexcsaták blogon.

 

Átirányítás: A vicces csontváz, a bakó és a mágikus realizmus

Ismerős tájakon járunk. Olykor nem is tudjuk, honnan olyan ismerős, de mégis, mintha már olvastunk volna valami hasonlót. Lehet, hogy sose hallottunk a galegókról, mert diszkrétebbek, mint a katalánok és a baszkok, de az El Caminót csak el tudjuk helyezni a térképen, mióta újjáéledt a középkorban annyira népszerű, zarándoklattal egybekötött turizmus. Nos, az El Camino Santiago de Compostelába vezet: és ott bizony galegók élnek. 


Mivel pedig a galegók majdnem portugálok (vagy a portugálok majdnem galegók), ajánlom a blog olvasóinak is a lazarillo hispanisztikai portálon megjelent recenziómat A pillangók nyelve című antológiáról.