Portugál húsvét

Mint minden keresztény országban, és főleg a hagyományosan katolikus népességgel jellemezhető államokban, a húsvét Portugáliában is kiemelt jelentőségű ünnep. Tavaly, mikor pont ebben az időszakban ott jártunk, a régebbi tapasztalatokhoz képest leginkább az tűnt fel, hogy valami elképesztő mennyiségű a turista, így arról szó sem lehet, hogy húsvét vasárnap megálljon az élet…

Hogy néz ki a portugál húsvét? Csak nagy vonalakban: a nagypéntek munkaszüneti nap – igaz, most már nálunk is, de ott már régen ez a hagyomány. A nagyhéten azonban nincs akkora felhajtás, mint a spanyoloknál, noha előfordulnak processziók itt is. A húsvét hétfő ismeretlen fogalom, ahogy a karácsony másnapja is, a magyarok kétnapos ünnepei helyett itt mind a három nagy egyházi ünnep mindössze egy napos, és a hétfők már melóval telnek.

Amit nálunk vízkeresztkor szokás végrehajtani (az otthonok megáldására gondolok), azonban pont húsvétra esik. Ezt a szertartást compasso-nak nevezik (ami ebben a szövegkörnyezetben nem körző és nem is iránytű), és abból áll, hogy a helyi plébános a sekrestyéssel meg pár ministránssal egyetemben körbemegy (főleg vidéken), és megáldja a házakat.

A szertartás fő attrakciója, hogy a család összejön a nappaliban, és a pap mindenkinek csókra nyújtja …, na, nem a kezét, nem is a gyűrűjét, hanem a keresztet. Gondoljunk csak bele, hány cseppfertőzés útján terjedő betegség létezik? Na, ugye … Okos ember inkább nem csókolja meg a keresztet, csak úgy tesz, mintha. Akár a kézcsókra specializált lovag, aki a hölgy keze fölött cuppant.

Ha már arra jár az atya, illik megkínálni őt és kísérőit valamivel, de nem ám vízzel, hanem minimum portóival, vagy jófajta likőrrel … Bizony, szegény papok és ministránsok, nem tudom, hogy bírják a compasso végéig, de alig lehetnek jobb passzban, mint egy profi locsolkodó idehaza.

Vannak még persze tipikus kaják, főleg édességek is, amelyek ehhez a naphoz kapcsolódnak. Egyrészt az úgynevezett amêndoas: ez eredetileg mandula, valójában inkább drazsé, színes cukorka, amelyben belül lehet mandula, de az olcsóbb fajtában sima csoki van, utóbbi nem is igazán finom – szerintem. (A baloldalt látható viszont nagyon étvágygerjesztő, nem?) Mivel tojás alakú, húsvéti nyalánksággá nőtte ki magát. Persze most már Portugáliában is divat a csokitojás, csokinyuszi, de alapvetően ez a színes drazsé (hagyományosan fehér és rózsaszín) az igazi húsvéti édesség.

Sütifélék szempontjából a pão-de-ló-t kell említeni, ez valami eszméletlen sűrű piskótatésztából készül: ha valakit valaha megkínálnak vele, kérjen hozzá portóit, mert különben a torkán akad. Ne egyetek belőle sokat! Egyébként papírból kell kibányászni, mert abba ragasztva kerül az asztalra.

Létezik még a folares nevezetű kalácsféle is, amelybe főtt tojást sütnek bele, és elsősorban a keresztszülők ajándékoznak ilyet a keresztgyerekeknek, de mivel nekem nincs portugál keresztapám (sajnos, pedig Pinto da Costa védencének lenni nem lehet utolsó), nem volt hozzá szerencsém.

Szép húsvétot mindenkinek, akár itthon, akár odakint tölti, vagy a világ bármely más pontján!

1 hozzászólás

 1. voloka — 2018-05-14 17:18 

Érdekes. Vajon miért csak egynapos ott az ünnep?

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.