Porto, a győztes város

2012-ben a European Travellers Choice 10-es listáján két portugál nagyváros szerepelt: az egyik Lisszabon volt, a másik pedig Porto. Az utóbbin akkor meglepődtem, ma már viszont annyira divatba jött a portugál Észak fővárosa, hogy az ottaniak szinte már túlzásnak is érzik.

Ezt a látképet még Budapestnek is nehéz überelnie, pedig Combinónk nekünk is van…

A címer: Porto régi, igazán nemes, mindig hűséges és legyőzhetetlen városa

Portót Oporto-ként is szokás emlegetni: ez annak köszönhető, hogy a város neve portugálul határozott névevővel rendelkezik, vagyis o Porto – de ezt a két szót az angolok összevonták. A név egyébként kikötőt jelent.

Észak-Portugália (o Norte) központját a Cidade Invicta-ként (legyőzhetetlen vagy verhetetlen városként) is emlegetik – ezt a címet az 1832-34 között zajló polgárháborúban vívta ki magának.  Portóról évszázadok óta szinte mindenkinek a bor jut eszébe, nemrég olvastam egy, az első ausztrál telepesekről szóló regényt, és még az akkori világ legtávolabbi pontján is portóit ivott a hajóskapitány.

Ebben a blogban írtam már a város focicsapatáról (F. C. Porto) és annak elnökéről (Pinto da Costa), az ottani szilveszterről, a Szent Iván éjről (São João), az egyetemein zajló gólyacsesztetésről, a diákdalárdákról, a Portugál szeretőkben pedig több fejezet is ott játszódik.

Szinte a végtelenbe nyúlik mindaz, amit Portóról el tudnék mesélni, hiszen rengeteg emlékműhöz, városképhez fűződik valamilyen személyes élményem is (megszakításokkal bár, de évekig éltem ott és a környéken), most azonban csak néhány érdekességet mesélek el.

Noha Portugália bölcsője Guimarães-ban [ejtsd kábé: gimárájs] ringott, az ország a nevét Porto-nak vagyis Portus Cale-nak (Cale kikötőjének) és a Portucalensi grófságnak köszönheti. A déli tartományok csak később kerültek képbe, minden északon kezdődött. El is játszanak olykor a portóiak azzal, hogy Lisszabon, meg a Tejo [ejtsd: teizsu] folyótól délre eső vidék már tulajdonképpen Afrika, és mórok lakják.

A Sé Catedral

A portóiakat (portuenses) félig-meddig gúnyosan tripeiro-nak vagyis pacalzabálónak nevezik, lévén, hogy a város egyik tipikus étele a pacal (tripas). Na, ezt az egy helyi specialitást sosem kóstoltam, úgyhogy ne kérdezzetek róla.

A portói Nossa Senhora da Lapa templom ködben

A mindenki által portói borként ismert alkohol tartalmú ital is megér pár misét. A portugálok elegáns bornak (vinho fino) is nevezik, és Portóhoz csak közvetetten van köze, hiszen értelemszerűen nem a városban terem a szőlő, amelyből a különböző portói borok készülnek. A szőlőtőkék a Douro völgyében találhatók – egyébként szintén lélegzetelállító táj, érdemes meglátogatni, és most már ismét jár vonat is arrafelé – a borospincék pedig  Vila Nova de Gaián sorakoznak. Porto és Gaia olyan testvérek, mint Buda és Pest, de soha nem egyesítették őket. A portóit egyébként az angolok “találták ki”  és ma is számos portói bortermelő cég van angol kézben.

Portóban olyan gyakran esik az eső, mint Londonban. Lehet, hogy az angolok ezért érezték olyan jól magukat az Invictában – a város nagypolgári családjai máig érdekes, olykor nem éppen portugálul hangzó neveket viselnek: így például az egyik leghíresebb írónő, Sofia de Mello Breyner Andresen is. Fia, Miguel Sousa Tavares újságíró véleménye szerint Porto a világ legszebb városa, de ha elered az eső, az katasztrófa. Ezt akármikor írásba adom én is.

Az ún. calçada portuguesa. Tudja valaki, ez mit ábrázol?

Az óceán közelsége miatt mindig van valamennyi légmozgás, ha rossz az idő, nem is kicsi, vagyis az akár órákig (napokig) ömlő esőt erős széllökések kísérik, esernyők sokaságát téve tönkre minden percben. (Az emberek egy része az azonnali cserbenhagyást választja, ezért nem ritka lelet az utcákon az esernyőcsontváz.)

(Amint elered az eső, Portóban azonnal megjelennek az utcán az esernyőárus asszonyok, akik a 90-es évek közepe táján egy ernyőt potom 1000 escudóért vesztegettek.)

Mivel a portugálok egyik nemzeti büszkesége a kiskockákból kirakott járda, de az időjárás igencsak változékony, ők viszont nem arról híresek, hogy a kátyúkat seperc alatt elintéznék, a város tele van csapdákkal, vagyis meglazult kis kövekkel, amelyek alá befolyik a víz, ha az ember rálép, bokáig nedves lesz a lába, hogy a sötétben nem sokszor észrevehetetlen foghíjakról ne is beszéljünk. (Ja, hölgyeim, a magassarkú cipő viselése erősen ellenjavallott, de a havi egyszeri taknyolás mindenesetre biztosított, ha az ember mégiscsak ragaszkodna hozzá, mert nem csupán kiskockák nehezítik a gyaloglást, hanem az a tény is, hogy hol hegynek föl, hol hegyről lefelé kell mászni.)

Hosszú, 8 éves kihagyás után tavaly, 2017-ben látogattam el újra a városba. Nagyon sok dolog megváltozott, a közlekedés például sokkal jobb lett, bár ami a reptéri metrót illeti, az katasztrófa (45 percenként jár), a turisták valósággal megszállták az Invictát, a Lello könyvesboltba már csak 3 óra várakozás után lehet bejutni (ennyit azért nem ér meg), több a hamburgeres hely, és tele van minden rbnb-vel, de azért megőrizte régi báját. És egész Portugáliával együtt folytatja turisztikai diadalmenetét.

Ez is Porto: a tengerpart a szerzővel (95-ből)

15 hozzászólás

 1. tiboru — 2012-04-16 09:29 

Nekem/nekünk is vannak portói élményeink; a város hangulata nekem nagyon bejött (bevallom: talán jobban is, mint Lisszabon), noha alig két napot töltöttünk ott.

 2. tiboru — 2012-04-16 09:34 

Ja, és nekem van egy tippem a calçada portuguesára, de még várok, hátha egy másik Csurtusblog-olvasónak is beugrik, hogy mi is ez 🙂

 3. gloriamundi — 2012-04-16 10:55 

Sztem egyértelmű, h Porto hangulatosabb, bár nem mindig jó az a hangulat. Nyilván más turistaként odalátogatni, egy hónapra, vagy évekre ott maradni. Ha nekidurálja magát az eső télen, az azért nem semmi. De napsütésben a tengerparti sétány megint teljesen más.
Akkor várom a megfejtést 🙂

 4. tiboru — 2012-04-16 11:40 

Hát szerintem az egy armilláris szféra.

Hogy ez micsoda is pontosan, az innen megtudhatja az érdeklődő:

http://csurtus.blogrepublik.eu/2011/03/23/a-portugal-zaszlo/

 5. gloriamundi — 2012-04-16 11:46 

A megfejtés helyes 🙂

 6. tiboru — 2012-04-19 22:51 

A logikus kérdés: mit nyertem?!

 7. gloriamundi — 2012-04-20 06:08 

Valami portugálosat, majd gondolkodom rajta 🙂

 8. tiboru — 2012-04-21 06:53 

Egy másfél-kétkilós armilláris szféra, tiszta aranyból..?

 9. gloriamundi — 2012-04-21 11:23 

Hát, ez a minimum. 😛 Ha majd a birtokomba kerül egy ilyen, megkapod 🙂
Még mindig köteez a rendszer a moderálásra 🙁

 10. tiboru — 2012-04-21 23:31 

Ha ezt megérteném… Mert csak itt nálad van ilyen az egész BR-en, ami azért furcsa, mert egységes a policy…

Jeleztem a szakembernek, remélem intézkedik.

 11. gloriamundi — 2012-04-22 07:46 

Úgy látom, megoldódott, már nem kért moderálást 🙂

 12. gloriamundi — 2012-04-22 07:47 

Helyesbítek, megjelenik a komment azonnal, de mégis kéri a moderálást – a saját kommentemnél. Erre varrjál gombot…

 13. tiboru — 2012-04-22 16:49 

Ja, látom 🙁 És nem értem…

 14. rgranc — 2018-02-01 16:32 

Szia! Az a 3 órás sorbanállás főszezonban volt? Valamikor nagyon-nagyon szeretnénk elmenni Portóba is a gyerekekkel, csak hogy tudjuk hogy képzeljük el a bejutást. 😀 Ha nem is idén, de talán jövőre, és elsősorban májusban gondolkodunk, az – úgy látom a leírások alapján – már nem annyira vészes időjárásilag, de még talán nincs úgy megszállva turistákkal mint nyáron…

 15. gloriamundi — 2018-02-01 17:27 

@rgranc: Szia, a 3 óra becslés, én csak a sort láttam, de az biztos nem haladt gyorsabban. Húsvéti szünetben jártunk ott, biztos, h sima hétköznapokon nem ennyire vészes.
De semmit nem veszítesz azzal, ha ezt kihagyod, gyerekekkel meg főleg nem állnék be ebbe a sorba.
Nekik sokkal érdekesebb a nosztalgiavillamos, csak arra se hétvégén érdemes menni, különben tömegnyomor van és fél órát kell várni, h feljuss…

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.