Dura praxis – hat portugál fiatal rejtélyes halála

2013. decembere óta ismét intenzíven folyik az egyetemi beavatási szertartások, gólyacsesztetések és a diákhierarchia körüli társadalmi vita, miután a Meco-i tengerparton hat fiatal máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Az egyetlen túlélő nem igazán beszél, illetve amit tőle meg lehetett tudni, az a legkevésbé sem derít fényt arra, hogy mi történt pontosan.

A portugálul praxe-nak (ejtsd kb: prás) nevezett gólyabeavatási és további fázisokban is működő csicskáztatási szertartásrendszerről már írtam korábban, ezért most nem térek ki rá részletesebben. Az, hogy a portugál egyetemista élete nem csak és nem elsősorban a tanulásról szól, még nem lenne meglepő, de az már kevésbé érthető, miért vállalják évről évre tízezrek, hogy szisztematikusan megalázzák őket, és miért nem tesz többet a “felnőtt” társadalom, az igazságszolgáltatás, vagy akár csak maga az egyetemi szféra azért, hogy véget vessen az atrocitásoknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az “elmúlt negyven év” Portugáliában

Az idei évfordulós dömpingben könnyen elsikkadhat, de a portugáloknak mégiscsak az a legfontosabb, hogy szegfűs forradalmuk 40. születésnapját ünnepelhetik majd április 25-én.

Persze ez az ünneplés nem lesz felhőtlen, sokan jönnek majd azzal, hogy ha tudták volna, mi lesz még 74-ből, bele se kezdenek, meg, hogy Portugália semmit nem javult az “elmúltnegyvenévben”… Hogy változott, és nem kicsit, azt azért elég merész dolog lenne tagadni, túlságosan is szembetűnő. De mégis, miben és mennyire? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vendégposzt: Nosso Lar (Otthonunk)

Eljött annak is az ideje, hogy vendégposzt kapjon helyet a Lusitania blogon: α Ursae Minoris, a noreg.blog.hu szerzője keresett meg egy brazil film (Nosso Lar) kapcsán még jópár hónappal ezelőtt, de őszintén szólva még csak nem is hallottam a műalkotásról.

Ő viszont időközben megnézte, és mivel úgy éreztem, a téma pont ide illik, megkértem, hogy írjon belőle egy kis posztot. Íme, az eredmény: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mire jó a szüzesség? Véres jelenetek a portugál Grálregényből

Így Halloween környékén talán senki nem bánja, ha kicsit borzongunk és kirándulást teszünk a titokzatos középkorba, amely cseppet sem volt sötétebb, mint a mai világ, erre letenném a nagyesküt. Noha azóta sokminden megváltozott (legalábbis Európában), még fellelhető egy-két téma, ami sose megy ki a divatból. Itt van például a szex és a vér. Ha egy (mű)alkotáson, filmen, regényen belül mindkettőböl bőven akad, akkor garantált az érdeklődés, elég csak a vérelemző Dexterre vagy a megint nagyon felkapott vámpíros sorozatokra utalnom.

Naná, hogy nagy irántam az érdeklődés.

Ebben sem sokban különbözünk a középkori embertől, aki ugyancsak szívesen vette, ha véres jelenetekről hallhatott (hogy olvashatott, csak azért nem állítom, mert alig valaki tudott olvasni.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Portugál borok és némi kaja Budán

Azon ritka alkalmak egyike ez, amelyekben italokról és ételekről ejtek pár szót, de arra ne számítsatok, hogy valami hozzáértő szöveget kaptok, már az ars poeticámban is megfogalmaztam, hogy ez nem gasztroblog, és ehhez tartom is magam. A fotók minden bizonnyal megtévesztőek lesznek, de a látszat csal, ne feledjétek!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ne sértődj meg, ha fejbe csapnak egy kalapáccsal!

Ma sötétedéstől beköszönt a Shakespeare álmáról is nevezetes Szent Iván-éj (vagy Szentivánéj?).

Szerte a világon rengeteg helyen kirúgnak a népek a hámból, de mi most csak egyetlen városra koncentrálunk ezügyben, mégpedig az Invictára. Vagyis Portóra. (En passant érdemes azért megemlíteni, hogy az UNESCO éppen most nyilvánította Coimbra 1290-ben, Dénes király által alapított egyetemét a világörökség részének. Egyszer nézzétek meg a várost, de főleg az egyetemi könyvtárat, az tényleg mesés – lásd alább.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A költészet napjára Camões-tól

Nem maradhatunk ki mi sem a költészet napi zsongásból, a tavasz is beköszöntött végre – bár még mindig nehezen hiszünk a szemünknek -, álljon hát itt a portugálok legismertebb költőjének, Luís Vaz de Camões-nak (1524/25-1580) ez a meglehetősen bonyolult szerkezetű, szinte már a kombinatorika világába kalandozó verse, egy bizonyos sextina. Bármennyire reménykedtek, a szexhez nincs köze, de a hatos számhoz annál inkább.

Kíváncsi természetűeknek mondom, a sestina (okcitán nyelven így illik írni) kitalálása Arnaut Daniel nevéhez fűződik, lényege, hogy 6 db 6 soros versszakot egy 3 soros kóda zár. A trükk az benne, hogy 6 kulcsszót kell ismételni egész végig (a kulcszó mindig a sorban álló utolsó szó), elegánsabb a vers, ha egy-egy kulcsszó azonos alakú (egyszer főnév, egyszer ige, például, de teljesen mást jelent). Az eredetiben például a pena mint büntetés, bűnhődés (laton poena) és mint írótoll (latin penna) is megjelenik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ex-miniszterelnökből politikai elemző: Sócrates visszatér

Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy az mtv esti híradója után van egy politikai vitaműsor. Ne tessék somolyogni. Jó, tudom, senki se tudja, mi van az mtv híradója után vagy híradójában. De azért képzeljük el. Nos, mit szólnátok, ha ebben a vitaműsorban állandó politikai elemzőként Gyurcsány Ferenc tűnne fel (heti rendszerességgel)? Na, azt már megnéznétek talán.

Persze ez itt a Lusitania blog, és nem magyar hírekkel foglalkozunk. A helyzet azonban az, hogy Portugáliában éppen ez történik. A korábbi (bukott) kormányfő, José Sócrates, aki eleddig Párizsban éldegélt, visszatér kies hazájába, még pedig az RTP, az állami tévé meghívására. Hogy politikailag elemezzen főműsoridőben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Érdekes portugál szólások

Mindig is szerettem a közmondásokat – nem csak a magyarokat, persze, sőt, a nyelvtanulás egyik legérdekesebb aspektusa éppen a közmondások megismerésében és helyes alkalmazásában rejlik (helytelen alkalmazásuk meg nagyon vicces tud lenni).

Gimi előtt például bevágtam egy csomó latin proverbiumot, mert annyira szerettem volna már latinul tanulni. Nem volt haszontalan, egy részüket még most is tudom, bár biztos nem lennék képes úgy villogni velük, mint Déry János, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy ő három latin közmondást ismer, de azzal nagyobb fejnek tűnik egy társaságban, mint egy klasszikafilológus. Na jó, ez persze attól függ, hogy ki az a bizonyos klasszikafilológus, biztos sose akadt emberére. (Itt alább egy klasszikus latin mondás portugál változata.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Átirányítás: A betlehemi szarjankó

Kedves Olvasóim!

Noha csak érintőlegesen portugál vonatkozású, de mivel Ibériához van köze, szerintem élvezni fogjátok, ha elolvassátok a szexcsaták anno blogomon karácsonyi vonatkozású posztomat. Mindenkinek további kellemes téli napfordulós ünnepeket kívánok!

Glória

Nacimiento_napolitano.jpg

Gondolkodtam az idén is, mi szépet és szórakoztatót írhatnék nektek a karácsonyról, ha addig nem jön el a világvége, amely elsősorban az ilyen szemtelen bloggereket törölné el a www színéről, mint én, és mivel túléltem azt is, meg a karácsonyt is, itt láthatjátok az eredményt. Találtam ugyanis egy nagyon jópofa ünnepi figurát, amelyeknek ugyan nincs erotikus vonzata, de a mitológiához mégiscsak köthető valamiképpen (fogjuk rá).

Tovább a posztra