Gil Vicente, a rendezvényszervező komédiás

Nincs mit szépíteni rajta: több, mint 2 azaz két éve nem írtam ebbe a blogba. Nem, mintha már nem érdekelne a portugál kultúra, de valahogy egyszer se éreztem azt, hogy egy egész posztnyi mondanivalóm lenne. Közben azért a Facebook oldalt nem hanyagoltam, ezzel nyugtatgatva nemlétező lelkiismeretem.

gil_vicente_bio_grande

No, de most megtörik a gonosz varázslat, újra itt vagyok, leporoltam régi anyagaim egyikét. Mert már tizenöt éve, hogy egy több hónapos ösztöndíjnak köszönhetően lefordíthattam Gil Vicente hét színdarabját, de mindeddig nem sikerült kiadót találni a számukra – be kell valljam, jó ideje nem is próbálkozom azzal, hogy kiadót keressek bármihez is. Vagy tíz év kiadókkal és szerkesztőségekkel folytatott küzdelem után elegem lett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

40 év forradalom

Illett volna méltó megemlékező posztot írni a szegfűs forradalom 40. évfordulójára, de az élet másképp akarta. Magáról április 25-ről, az előzményekről és az forradalmat követő évekről is posztoltam már többször, sőt, igen optimistán belekezdtem egy sorozatba, amely az elmúlt 40 év áttekintését tűzte ki célul (mindeddig egyetlen rész készült el), de a részletesebb kivesézés most elmarad.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csótányka szexpartnert keres (A história da Carochinha)

Ha valaki már beszél valamilyen szinten portugálul, újra és újra bele fog ütközni egy szókapcsolatba: a história da carochinha. Ez annyit tesz, mint a bogárka meséje. Rengetegszer emlegetik, de nem feltétlen azért, mert pont erre a mesére akarnak utalni, átvitt értelemben gyerekmese, hihetetlen történet, mesebeszéd. Olyat is mondanak, hogy “no tempo da carochinha” a bogárka idejében: ez mindössze annyit jelent, hogy régen, amikor még hittek a mesékben…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Dura praxis – hat portugál fiatal rejtélyes halála

2013. decembere óta ismét intenzíven folyik az egyetemi beavatási szertartások, gólyacsesztetések és a diákhierarchia körüli társadalmi vita, miután a Meco-i tengerparton hat fiatal máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Az egyetlen túlélő nem igazán beszél, illetve amit tőle meg lehetett tudni, az a legkevésbé sem derít fényt arra, hogy mi történt pontosan.

A portugálul praxe-nak (ejtsd kb: prás) nevezett gólyabeavatási és további fázisokban is működő csicskáztatási szertartásrendszerről már írtam korábban, ezért most nem térek ki rá részletesebben. Az, hogy a portugál egyetemista élete nem csak és nem elsősorban a tanulásról szól, még nem lenne meglepő, de az már kevésbé érthető, miért vállalják évről évre tízezrek, hogy szisztematikusan megalázzák őket, és miért nem tesz többet a “felnőtt” társadalom, az igazságszolgáltatás, vagy akár csak maga az egyetemi szféra azért, hogy véget vessen az atrocitásoknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az “elmúlt negyven év” Portugáliában

Az idei évfordulós dömpingben könnyen elsikkadhat, de a portugáloknak mégiscsak az a legfontosabb, hogy szegfűs forradalmuk 40. születésnapját ünnepelhetik majd április 25-én.

Persze ez az ünneplés nem lesz felhőtlen, sokan jönnek majd azzal, hogy ha tudták volna, mi lesz még 74-ből, bele se kezdenek, meg, hogy Portugália semmit nem javult az “elmúltnegyvenévben”… Hogy változott, és nem kicsit, azt azért elég merész dolog lenne tagadni, túlságosan is szembetűnő. De mégis, miben és mennyire? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vendégposzt: Nosso Lar (Otthonunk)

Eljött annak is az ideje, hogy vendégposzt kapjon helyet a Lusitania blogon: α Ursae Minoris, a noreg.blog.hu szerzője keresett meg egy brazil film (Nosso Lar) kapcsán még jópár hónappal ezelőtt, de őszintén szólva még csak nem is hallottam a műalkotásról.

Ő viszont időközben megnézte, és mivel úgy éreztem, a téma pont ide illik, megkértem, hogy írjon belőle egy kis posztot. Íme, az eredmény: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mire jó a szüzesség? Véres jelenetek a portugál Grálregényből

Így Halloween környékén talán senki nem bánja, ha kicsit borzongunk és kirándulást teszünk a titokzatos középkorba, amely cseppet sem volt sötétebb, mint a mai világ, erre letenném a nagyesküt. Noha azóta sokminden megváltozott (legalábbis Európában), még fellelhető egy-két téma, ami sose megy ki a divatból. Itt van például a szex és a vér. Ha egy (mű)alkotáson, filmen, regényen belül mindkettőböl bőven akad, akkor garantált az érdeklődés, elég csak a vérelemző Dexterre vagy a megint nagyon felkapott vámpíros sorozatokra utalnom.

Naná, hogy nagy irántam az érdeklődés.

Ebben sem sokban különbözünk a középkori embertől, aki ugyancsak szívesen vette, ha véres jelenetekről hallhatott (hogy olvashatott, csak azért nem állítom, mert alig valaki tudott olvasni.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Portugál borok és némi kaja Budán

Azon ritka alkalmak egyike ez, amelyekben italokról és ételekről ejtek pár szót, de arra ne számítsatok, hogy valami hozzáértő szöveget kaptok, már az ars poeticámban is megfogalmaztam, hogy ez nem gasztroblog, és ehhez tartom is magam. A fotók minden bizonnyal megtévesztőek lesznek, de a látszat csal, ne feledjétek!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ne sértődj meg, ha fejbe csapnak egy kalapáccsal!

Ma sötétedéstől beköszönt a Shakespeare álmáról is nevezetes Szent Iván-éj (vagy Szentivánéj?).

Szerte a világon rengeteg helyen kirúgnak a népek a hámból, de mi most csak egyetlen városra koncentrálunk ezügyben, mégpedig az Invictára. Vagyis Portóra. (En passant érdemes azért megemlíteni, hogy az UNESCO éppen most nyilvánította Coimbra 1290-ben, Dénes király által alapított egyetemét a világörökség részének. Egyszer nézzétek meg a várost, de főleg az egyetemi könyvtárat, az tényleg mesés – lásd alább.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A költészet napjára Camões-tól

Nem maradhatunk ki mi sem a költészet napi zsongásból, a tavasz is beköszöntött végre – bár még mindig nehezen hiszünk a szemünknek -, álljon hát itt a portugálok legismertebb költőjének, Luís Vaz de Camões-nak (1524/25-1580) ez a meglehetősen bonyolult szerkezetű, szinte már a kombinatorika világába kalandozó verse, egy bizonyos sextina. Bármennyire reménykedtek, a szexhez nincs köze, de a hatos számhoz annál inkább.

Kíváncsi természetűeknek mondom, a sestina (okcitán nyelven így illik írni) kitalálása Arnaut Daniel nevéhez fűződik, lényege, hogy 6 db 6 soros versszakot egy 3 soros kóda zár. A trükk az benne, hogy 6 kulcsszót kell ismételni egész végig (a kulcszó mindig a sorban álló utolsó szó), elegánsabb a vers, ha egy-egy kulcsszó azonos alakú (egyszer főnév, egyszer ige, például, de teljesen mást jelent). Az eredetiben például a pena mint büntetés, bűnhődés (laton poena) és mint írótoll (latin penna) is megjelenik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….