Citromhéj-tea és zöld bor

Két kedvenc portugál italom van, az egyiket házilag is elkészíthetjük, a másikat kénytelenek vagyunk palackozott formában beszerezni, de szerencsére itthon is lehet kapni már jó ideje.

Lássuk előbb a citromhéj-teát (carioca de limão): ez az a kategória, amelyet nyugodtan otthon is el lehet készíteni, egyszerűbb már nem is lehetne. Nem igazán tea, hiszen teafű nincs benne, csupán egy kis citromhéj (amelyet nem árt megmosni), meg forró víz. Bármelyik portugál kávéházban kérhetünk ebből a bonyolult italból, a simples (egyszerű) változatot presszókávés csészében szervírozzák, a duplo (dupla) verziót nagyobb bögrében. Eredetére nem tudtam fényt deríteni, és arra sem, hogy miért hívják carioca-nak, ami Rio de Janeiro-i lakost jelent elvileg. Lényeg, hogy jó kis ital, és kinek nincs még egy citroma se odahaza a hűtőben? Nem érdemes kihűlni hagyni, és jót tesz neki a cukor szerintem, de ez magánvélemény.

A zöld bort (vinho verde) természetesen esélyünk sincs odahaza előállítani. Sőt, ez aztán ritkaság-számba megy, olyan bor, amelyet még Portugálián belül is csak nagyon kevés helyen készítenek, a szabályok szerint (1908 óta) csak a Minho- és a Douro-folyó között telepített, speciális szőlő alkalmas arra, hogy a vinho verde alapanyagául szolgáljon (a térképen a zölddel satírozott terület). Azért nevezik zöld bornak, mert a szőlőt még zölden, vagyis nem teljesen éretten szüretelik. Létezik ugyan mindenféle fajtája, a fehértől a rosén át a vörösig, sőt, még pezsgőt és pálinkát is csinálnak belőle, a tipikus vinho verde mégis fehérbor. Nyáron, nagy melegben, alaposan behűtve asztali borként ideális. Könnyed, kicsit pezsgős, frissítő hatású. (Nagyon nem tesz neki jót a hosszas érlelés, ezért vásárlás után viszonylag hamar hörpintsük fel, ha jól emlékszem, maximum 2 évig tartogatható.)

Úgy húsz évvel ezelőtt egyszer alkalmam volt tolmácsolni német borászoknak az úgynevezett Aveleda Birtokon, miután végigjártunk Vila Nova de Gaia-n egy tipikus portói boros pincészetet. Életem egyik legnagyobb kihívása volt a portugál-német tolmácsolás éppen borászati témában … De ettől sajnos még nem lettem szakértő. Mindenesetre a zöld bort akkor alaposan megjegyeztem, kaptam is egy üveggel ajándékba.

Ha valaki most ellenállhatatlan vágyat érezne arra, hogy Budapesten vinho verdét szerezzen be, akkor ne essen kétségbe, és ne hívja fel ismerőse ismerősének portugál szomszédját, erre semmi szükség: a jó hír az, hogy kies fővárosunkban is fellelhető ez a nedű. Gyakran látom nagy bevásárlóközpontokban, de először a Pozsonyi út 5. szám alatti szakboltban bukkantam rá.

A képen egy Gatão (macska) nevezetű márkához tartozó üveg, de betörtek már más márkák is Magyarországra, mint például a Gazela, a Santos & Seixo és a Campelo. Úgy látom, hogy webáruházakból is kényelmesen beszerezhetők.

Mindenkinek jó italozást kívánok!

1 hozzászólás

 1. pilis — 2017-12-15 20:01 

Kedves Gloria, köszönöm a tippeket. Zöld bort még nem ittam, habár életem egyik legkedvesebb utazása éppen Portugáliába vezetett. Nem hinném, hogy van, ki e helyet nem kedveli. Persze mindeddig még carioca-t se ittam, és azt is szívesen megízlelném, csak félő, hogy nem kevés mérget is magamhoz vennék vele. Úgy hallottam ugyanis, hogy a citrusfélék messzi földre szállíthatóságának feltétele, hogy a gyümölcs héját olyan permettel vonják be, mely biztosítja, hogy ne csak penészes citrom érkezzen a célállomásra. Az a szer pedig nem felszíni kezelés, mélyen beivódik a héjába. Aki persze a Douro partján teázik, az büntetlenül teheti, helybeli fogyasztáshoz felesleges lenne “mérgezni”. Vagy rosszul tudom a fentieket?

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.