J. R. dos Santos, a portugál Dan Brown

José Rodrigues dos Santost 1995 óta ismerem – persze nem személyesen, hanem a képernyőről. Mikor Portugáliában éltem, és még néztem híradót (vagyis Telejornalt), az RTP-n hetente többször ő vezette vagy a délutáni vagy az esti kiadást. Egyébként még mindig ott van a szeren, továbbra is az egyik állandó pivô… 1991 óta csinálja, vagyis 26 éve, ami nem kis teljesítmény.

J. R. dos Santos, akit egyébként igazából José António Afonso Rodrigues dos Santos-nak hívnak 1964. április 1-én, bolondok napján született, a mai Mozambik területén, amely akkoriban, a Salazar-diktatúra idején még portugál gyarmat volt. Apja orvos, és a kis José António gyakorlatilag beleszületik a gyarmati háborúba, amely 1974-ig, a szegfűs forradalom kitöréséig tartott.

A jobboldali diktatúra bukása a portugál csapatok kivonásával és a portugál polgári lakosság nagy részének pánikszerű menekülésével járt: a gyarmatosítók visszavonultak a kontinentális anyaországba, ahol sokan még nem is jártak, hiszen 3., 4. generáció óta éltek Afrikában. (Őket hívják visszatérteknek, retornados-nak, beilleszkedésük nagyon nehéznek bizonyult.)

José António tíz éves volt ekkor, közben a szülei el is váltak: először anyjával Lisszabonban lakott, majd apjához költözött Észak-Portugáliába, Penafielbe, de nem szeretett ott lenni, és hamar le is lépett: mégpedig egyenest Macauba ment, amely akkor még portugál fennhatóság alatt állt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

100 év Fátima: a mítosz, a klérus és az elcserélt apáca

1917-ben rengeteg dolog történt. Az USA belépett az első világháborúba,a kommunisták átvették a hatalmat Oroszországban, lemondott Tisza István miniszterelnök, nyilvánosságra hozták a Balfour-nyilatkozatot, amelynek hatásai máig érezhetők, Finnország kikiáltotta függetlenségét, kivégezték Mata Harit, és…

Ez a legprofibb kép a gyerekekről, és biztosan retusálták is, ha a többivel összehasonlítjuk, azért elég nagy az eltérés.

A Boldogságos Szűznek nem volt jobb dolga, mint megjelenni három szerencsétlen portugál kisgyereknek, a pokolról szóló látomásokat sugallni nekik, és arra biztatni őket, hogy hirdessék mindenkinek: Isten haragszik, tehát vezekelni kell. Vagy nem is Mária tette mindezt, hanem a reakciós portugál értelmiség és a főpapság? Vagy valamely más természetfeletti erő? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Dura praxis – hat portugál fiatal rejtélyes halála

2013. decembere óta ismét intenzíven folyik az egyetemi beavatási szertartások, gólyacsesztetések és a diákhierarchia körüli társadalmi vita, miután a Meco-i tengerparton hat fiatal máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette. Az egyetlen túlélő nem igazán beszél, illetve amit tőle meg lehetett tudni, az a legkevésbé sem derít fényt arra, hogy mi történt pontosan.

A portugálul praxe-nak (ejtsd kb: prás) nevezett gólyabeavatási és további fázisokban is működő csicskáztatási szertartásrendszerről már írtam korábban, ezért most nem térek ki rá részletesebben. Az, hogy a portugál egyetemista élete nem csak és nem elsősorban a tanulásról szól, még nem lenne meglepő, de az már kevésbé érthető, miért vállalják évről évre tízezrek, hogy szisztematikusan megalázzák őket, és miért nem tesz többet a “felnőtt” társadalom, az igazságszolgáltatás, vagy akár csak maga az egyetemi szféra azért, hogy véget vessen az atrocitásoknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gyermekrablás vagy gondatlan emberölés? A McCann-ügy

Portugál sajtóorgánumot hallgatva-olvasva kikerülhetetlen az évforduló: éppen öt éve, hogy a dél-portugáliai Algarve egyik luxus üdülőhelyéről, a Praia da Luz-ról  (Fény-tengerpart) eltűnt az angol kislány, Madeleine McCann egy szobából, amelyben testvéreivel együtt aludt.

Jól emlékszem az egész esetre, mert akkor volt három hónapos a nagyobbik fiam, és elég sokat gondolkodtam is rajta, hogyan következhet be hasonló esemény, mit érezhetnek a szülők és milyen hatást gyakorol a kisebb gyerekekre nővérük nyomtalan eltűnése. Szokásaimtól eltérően ebben a posztban nem fogok humorizálni, azt hiszem, nem kell külön magyaráznom, hogy miért.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Volt egyszer egy terrorszervezet…

Megint elérkezett a portugálok nemzeti ünnepének dátuma, április 25, amelyről tavaly már megírtam a legfontosabb tudnivalókat – nem, mintha ezzel kimerítettem volna a témát.

De az április huszonötödike (Vinte e cinco de Abril) szókapcsolat nem csupán a forradalom napját jelöli. Így hívják például a Golden Gate-re emlékeztető lisszaboni hidat (melyet eredetileg Salazarnak kereszteltek, a diktátor után), illetve a portugál történelem ha nem is egyetlen, de mindenképp legismertebb terrorszervezetének nevében is ott a forradalmi dátumra való utalás.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megvan a lisszaboni hasfelmetsző?

Pár nappal ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy elfogták a lisszaboni hasfelmetszőt, aki 1992-ben és 93-ban három prostituáltat gyilkolt meg és belezett ki ocsmány módon. 

Az illető, akire most lecsapott a PJ (Bűnügyi Rendőrség), egy Portótól nem messze lévő városban, Matosinhosban élő, 43 éves munkanélküli, akit a saját fiai mártottak be, mégpedig eredetileg a Sol (Nap) nevezetű portugál újságnál.

A srácok tippje alapján egy újságírónő rávetette magát a sztorira, és odáig jutott vele, hogy a bíróság elrendelte a pasi őrizetbe helyezését – na, nem a 90-es években elkövetett tettekért, amelyek egyébként úgyis elévültek már (az elévülési idő 15 év, épp most akarják megváltoztatni a törvényt), hanem egy 2000-ben történt eset miatt: egy húszéves lányt gyilkolt meg valaki, ezúttal Aveiro közelében.

A fiúk egyébként apjuk naplójában olvastak a gyilkosságokról, és mikor az újságírónő felkereste a feltételezett serial-killert, az simán be is vallotta az egészet, sőt, hagyta, hogy lefilmezzék a vallomását.

Amúgy a hasfelmetsző szerepére már majdnem egy tucat jelentkező volt az évek során, úgy látszik, mindig vannak őrültek, akik szeretnének félelmetes sorozatgyilkosként ismertté válni (aki nézi a Dexter című sorozatot, az úgyis tudja ezt), a nyomozók pedig eddig mindig kizárták annak a lehetőségét, hogy a jelentkezők között volna az, akit valaha kerestek.

José Guedes-sel kapcsolatban is kérdéses a dolog, bár első körben úgy reppent föl a hír, hogy megvan a hasfelmetsző… Aztán lehet, hogy mégsincs meg. A rendőrség egyelőre szkeptikus, bár nem zárja ki, hogy ő a tettes. Guedes az említett négy gyilkosságon kívül még további két emberölést is magáénak vall, ezeket állítólag Németországban követte el, ahol vendégmunkásként dolgozott.

A felvételen, amelyen vallomást tesz, az állítólagos sorozatgyilkos nem részletezi, mi volt a módszere, azt állítja, hogy olykor kést, olykor egy üvegpalack letört nyakát használta. Zavaró tényező, hogy a hasfelmetsző és az averiói gyilkos nem azonos módon járt el. A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a sorozatgyilkosok nem szoktak vallomást tenni, viszont általában őrizgetnek valamilyen trófeát az áldozatokból, főleg, ha megcsonkítják őket: Guedes azt állítja, hogy ő nem tartott meg semmit a nők testrészeiből.