Az időminisztérium – portugál verzió

Szeretem az időutazós könyveket, filmeket, sorozatokat – és ebben a műfajban szerintem az utóbbi időben a legjobb a spanyol Ministerio del Tiempo, amelynek már két évadja ment le, a sarki videotékában elérhető magyar felirattal is.

A portugál Időminisztérium három főszereplője

Az alapötlet szerint létezik egy titkos minisztérium, amely időkapukon át közlekedik korábbi történelmi korokba, mégpedig azzal a feladattal, hogy ha bárki változtatna az események menetén, akkor azt helyrehozzák. Nem tetszőleges helyre és időbe léphetnek át, csakis olyan területre tudnak közvetlenül eljutni, amely az adott korban spanyol fennhatóság alatt állt.

A spanyol gárda

Ez persze elég pongyola megfogalmazás, hiszen a mai értelemben vett Spanyolország csak a XV. század végén jött létre, és mondjuk a római korban a fogalom is értelmezhetetlen, de ezt úgy hidalták át, hogy Ibérián belül mindig tudnak utazni – a spanyol-portugál perszonálunió idején Portugáliába is nyílik kapu. (Lásd az Armada indulását a lisszaboni kikötőből.) De a gyarmatbirodalom idején akármelyik tengerentúli területen is felbukkanhatnak az időutazók, viszont abban a pillanatban, hogy az adott terület elnyeri függetlenségét, már nagyon nehézkessé válik a visszatérés.

A spanyolok alapötlete alapján egyébként az amerikaiak is készítettek egy időutazós sorozatot, a Timeless-t, de ott nem kapukon keresztül sétálgatnak, hanem egy időgép repíti őket (naná, hiszen amerikaiak), és jóval kisebb időintervallumon belül. Noha a párhuzamok nyilvánvalóak, a jenkik tagadják a koppintást, ebből botrány is lett.

A Timeless három fős csapata ugyanúgy egy, a történelemről, irodalomról és művészetekről mindent tudó nő vezetése alatt áll, mint a spanyoloké illetve a portugáloké. Hiába, az idők szava…

Mindez azonban még nem késztetett volna posztírásra. Az viszont igen, hogy a portugálok is előálltak a saját verziójukkal: ők nem koppintottak, hanem becsületesen megvették a spanyol licencet és ugyanazzal az alapsztorival, ugyanazokkal a karakterekkel (még a nevük is megegyezik, sőt, a szereplők hasonlítanak a spanyol mintájukra) felépítették a saját időminisztériumukat..

Éppen Nazaréban voltam, mikor teljesen véletlenül megláttam a tévében, hogy a Ministério do Tempo-t adják… Itthon rákerestem, és a youtube-on 18 rész fent van az első évadból – sajnos egyelőre “csak” ennyi, de mindenkinek melegen ajánlom, hogy töltse le magának, amíg még megtalálható.

Mindenkinek – aki tud portugálul, persze. Mert ennek a verziónak biztos nem lesz magyar felirata, hiszen a spanyoltól tényleg csak történelmi részletekben különbözik.

Nuno Gonçalves, a São Vicente de Fora szárnyas oltár XV. századi festője, aki azon aggódik, hogy az 1755-ös lisszaboni földrengésben majdnem az összes műve oda fog veszni

A két ország történelme oly mértékben hasonlít, hogy eddig gyakorlatilag minden jelentős spanyol epizódot meg tudtak feleltetni egy saját történelmi kontextusnak. Mindkét országban volt inkvizíció, mindkét ország részt vett a nagy földrajzi felfedezésekben (vagyis lehet kihajózós részt tenni a történetbe), mindkét nemzet kimaradt a II. világháborúból, és hasonló jellegű diktátoraik voltak (tehát meg lehet valósítani azt az epizódot, amelyben valaki a náciknak akarja eladni az időutazás titkát).

Napóleon vidáman főzőcskézik a portugál ál-apátnővel

Háborúztak a gyarmatokon, hatalmas területek fölött rendelkeztek, mindkét országba betörtek Napóleon seregei (a császár személyesen is szerepel), ugyanakkor megvan mindkét népben az az önirónia, amellyel a váratlan helyzeteket kezeli. Nagyon szórakoztató, mikor a portugálok megfricskázzák a kasztíliaiakat (például a XVI. századból származó Afonso nagyon sajnálja, hogy 2016-ban nem a spanyolok ellen játszották a foci EB döntőjét, mert a gaz testvéreket legyűrni lenne csak igazán emberes tett)…

De nézzük, milyen híres személyiségekkel találkozhatunk a sorozatban? Megjelenik természetesen a nőcsábász Camões, aki majdnem rossz hajóra száll (ami később elsüllyedne, és akkor sose írná meg a Lusiadákat), őt fel is veszik a minisztériumba ügynöknek: akkortól fogva állandóan zaklatja az államtitkárt, hogy meg akar ismerkedni Fernando Pessoával. (Ez a spanyol verzióban Velazquez-Picasso párosításban volt poénos.)

Camões azon igyekszik, hogy a csetlő-botló Pessoának megtanítsa, hogyan kell beszélni a nőkkel

Meg kell menteniük Gil Vicentét, akiről már többször is írtam, találkoznak Vasco da Gamával, együtt harcolnak az első királlyal, Dom Afonso Henriques-sel, ráveszik Eça de Queirós-t, hogy írja újra Os Maias című regényét, meghallgatják Dom Dinis, a templomosok megmentője cantigáit, és besegítenek portugáliai Szent Erzsébetnek, hogy megvalósuljon az Árpádházi Szent Erzsébetről koppintott rózsacsoda (az egyébként Aragóniából származó Isabel a mi Erzsébetünk másodfokú unokahúga volt).

Magyar vonatkozásokkal is találkozhatunk: az egyik epizódban a különítmény az USA-ba utazik és találkozik Houdinivel. A spanyolok ennek a résznek végére (mikor a szabadulóművésznek hálából megengedik, hogy viszontlássa az anyját) betettek egy magyar népdalt egy vidéki házzal, míg a portugálok budapesti helyszínt mutattak: amiben viszont ők voltak tájékozottabbak, hiszen Houdini (született Weisz Erik) pesti srác volt. Még egy apró magyar vonatkozás, hogy az egyik részben megjelenik Vieira da Silva festőművésznő, akinek a férje Szenes Árpád volt, ahogy ezt minden portugál szakos tudja (remélem).

Houdini, Puskás mellett talán a leghíresebb magyar – a VII. kerületben volt kisgyerek, ez az egy közös bennünk 🙂

Ennyi spoilerezés elég is lesz szerintem: nagyon jó mindkét Időminisztérium, de ez egy portugálos oldal, úgyhogy elsősorban azt ajánlom. Kiváló arra is, hogy a különböző korok nyelvhasználatának sajátosságaiba belekóstoljunk: a középkori és reneszánsz figurák például a mára kikopott vós-t használják, ami állandó zavart okoz, mikor modern környezetbe kerülnek… De a mai szlenghez is jó útmutató a sorozat, szóval fel lehet kötni a gatyát: nem csak történelmi, de nyelvleckékkel is tele van a sorozat.

Most már csak egy magyar változat kéne, szerintem nagy sikere lehetne, bár azt nehéz elképzelni, hogy egy magyar minisztérium azon dolgozzon, hogy a múlt ne változzon meg… Majd talán egy másik univerzumban…

7 hozzászólás

 1. tiboru — 2017-05-22 10:30 

Nagyon szerettem a spanyol eredetit, de most sajnos nincs három napom, hogy megtanuljak portugálul 😛

 2. gloriamundi — 2017-05-22 14:48 

@tiboru: Bezzeg az angolra volt, mi? 😛

 3. pancer1 — 2017-05-22 19:27 

Nagyon örülök ennek a posztnak! A spanyol sorozat (sorozatok) nagy rajongója vagyok. A portugál verzióról csak annyit olvastam hogy elkészült és másolás. De ezek szerint ügyesen átdolgozták a saját történelmükre.

Viszont, remélem magyar az nem lesz, nem sikerülne, hiányzik az az irónia, amit említettél.

 4. gloriamundi — 2017-05-22 20:33 

@pancer1: Egy magyar verzió millió kérdést vetne fel, de hát meg lehetett csinálni a Magyar vándort is… Csakhogy az Időminisztérium egyszerre érint humoros dolgokat és nagyon kemény sorskérdéseket is, ez így egyben tényleg nehezen menne.

 5. timarlenardadam — 2017-05-23 18:14 

Azért én el tudnék képzelni egy magyar verziót is (bár magyar televíziós komédiák – brrr, emlékek – mondjuk hasonló volt még a Kossuth-kifli is). Mondjuk esetleg úgy, hogy mi vagyunk a “rosszfiúk”, akik mindig meg akarják változtatni a történelmet, aztán soha sem sikerül (esetleg ha mégis, egy évadon keresztül akarjuk helyre hozni).
Bár erre kb. 50 évig semmi esélyt sem látok…Pedig hogy 1000 évig megmaradtunk itt a “szláv-germán tengerben” elég nagy teljesítmény. Hiszen mennyi régi önálló állam és nép tűnt el a süllyesztőben itt akár, amely hosszabb vagy ugyanakkora múltra tekint vissza mint mi (hol vannak a hunok, az avarok, a besenyők, az Arany Horda, a Friuli Hercegség, a Graz-i egyházi állam? És még olyan sors sem jutott osztályrészünkre, mint mondjuk az íreké vagy a lengyeleké, akiket háromfelé osztottak fel és Krakkó megszűnésével még az önálló politizálás sem
Ezek alapján pedig mi igenis nevethetnénk, (csak a 20. századtól kellene visszamennünk ha már) a történelmünkön. (Egyébként más irodalmi forrásokból van erre több jó példa is – televíziós kevésbé)

 6. gloriamundi — 2017-05-24 19:04 

@timarlenardadam: Csakhogy a XX. századot nem lehetne kihagyni. És azon nem sok a nevetnivaló.
A Kossuth-kifli sztem nem volt vicces… Ebben a sorozatban épp az a jó, hogy a nagyon komolyt és a nagyon vicceset egyszerre hozza, a komikum nem hülyéskedésből jön, hanem a helyzetek abszurditásából.

 7. pierredelacroix — 2017-05-25 09:51 

Szerintem a hasonló megjgyzés* erre vonatkozott (20. sz meg egyetértek.)

*em

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.