Az “elmúltnegyvenév” Portugáliában – 1. rész

Az idei évfordulós dömpingben könnyen elsikkadhat, de a portugáloknak mégiscsak az a legfontosabb, hogy szegfűs forradalmuk 40. születésnapját ünnepelhetik majd április 25-én.

Persze ez az ünneplés nem lesz felhőtlen, sokan jönnek majd azzal, hogy ha tudták volna, mi lesz még 74-ből, bele se kezdenek, meg, hogy Portugália semmit nem javult az “elmúltnegyvenévben”… Hogy változott, és nem kicsit, azt azért elég merész dolog lenne tagadni, túlságosan is szembetűnő. De mégis, miben és mennyire?

A statisztikáknak megvan a maguk sorsa, jelentése és helye, és nem bízhatunk bennük 100%-ig, de mindenképp érdemes vetni rájuk egy-két pillantást, ilyen esetben még inkább. Én is ezt tettem, mikor megláttam a Público által megjelentetett infografikákat, amelyek nagyon szemléletesen mutatják be a négy évtized valóban hatalmas változásait. Vannak adatok, amelyek nem leptek meg különösebben, de vannak olyanok is, amelyekről ennyire pontos képet nem alkottam magamnak. A diagramokat nem tudom ide másolni, ha részletesen érdekel valakit, a linkben megtalálja mindet.

Az adatok jellemzően három korszakra vonatkoznak: közvetlenül a forradalom előttre, 1973-ra, majd 20 évvel későbbre, illetve a 2010-es esztendőkre.

Kezdjük a népesség alakulásával. 1973-ban kb 8 és fél millióan éltek Portugáliában, 93-ban majdnem 10 millióan, mostanra ez a szám tíz és félmillió. Első blikkre növekedésnek tűnik, de ha megnézzük a születési adatokat, elég gyorsan kiderül, hogy a 70-es évek óta folyamatosan és drasztikusan csökken a születésszám. 73-ban 1000 lakosra 20 születés jutott, 93-ban 11,4, 2012-ben 8,5. Mostanra értük el azt a szintet, hogy a halálozási arány meghaladja a születésekét.

Öregedő társadalomról van tehát szó: ma már 2 millió fölött van a 65 év felettiek száma, míg 14 év alatti gyerekből csak másfél milliót számoltak. 93-ban még több kiskorú volt, mint idős, de 20 év alatt ez az arány elég durván megváltozott.

Az egyik fő ok az anyasági támogatások nagyon alacsony mivolta, de ez persze nem magyaráz meg mindent. Míg 40 évvel ezelőtt az iskolázatlanság és a vallásosság, no meg a szociális háló hiánya is arra késztette az embereket, hogy ontsák magukból a gyerekeket (nem volt ritka a 6-7 gyerekes család sem), addig manapság egyre több lány jár egyetemre, egyre nagyobbak a fiatalok igényei, ugyanakkor egyre nehezebb önálló életet kezdeni (legalábbis a most elvárt szinten), és persze a vallás szerepe is csökkent. Arról nem is beszélve, hogy már alig valakinek jutna eszébe azért gyereket vállalni, hogy az majd öregkorában eltartsa. (A még létező nyugdíjrendszer más szemléletet alakított ki, de erre még visszatérünk.) Inkább a középkorúak tartják el nagyon sokáig a gyerekeiket.

A lakosságszámot persze nem csak a születési és a halálozási arány befolyásolja, hanem a migráció is, amely luzitán földön nagyon jelentős volt a 70-es években – és ma újra az. A migrációs diagram szerint, amely egyszerre nézi a el- és a bevándorlási adatokat, 73-ban 84.000-en többen hagyták el az országot, mint ahányan érkeztek (bevándorló nagyon kevés volt, a külföldi állampolgárok száma 74-ben 32.000), 93-ban elképesztő módon többen érkeztek az országba, mint amennyien elmentek, mára ismét az elvándorlás aránya a nagyobb, noha közben több, mint 400.000 külföldi él Portugáliában. A válság miatti emigráció egyelőre nem akkora mértékű, mint a 70-es évek elvándorlása, és ahogy korábban írtam, nagyon más a jellege is.

A 90-es években sokan jöttek a volt gyarmatokról, de főleg a 90-es évek második felében és az ezredfordulón Kelet-Európából is, főleg az ukrán bevándorlók száma volt magas. Én magam is a 90-es évek második felében erősítettem a statisztikát, egyszer meg is számoltak: a nagy ukrán hullám azonban már a távozásom után gyűrűzött be.

Folytatás nemsokára.

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.