Vendégposzt: Nosso Lar (Otthonunk)

Eljött annak is az ideje, hogy vendégposzt kapjon helyet a Lusitania blogon: α Ursae Minoris, a noreg.blog.hu szerzője keresett meg egy brazil film (Nosso Lar) kapcsán még jópár hónappal ezelőtt, de őszintén szólva még csak nem is hallottam a műalkotásról.

Ő viszont időközben megnézte, és mivel úgy éreztem, a téma pont ide illik, megkértem, hogy írjon belőle egy kis posztot. Íme, az eredmény:

Science-fiction rajongóként egykor (immár két éve) felkeltette az érdeklődésemet ez a brazil film – futursztikus, érdekes műnek tűnt. Eleinte nagyon szerettem volna megnézni a filmet, kerestem magyar vagy angol szöveggel (mivel portugálul nem tudok), de nem találtam. Aztán már nem kerestem, de a minap teljesen váratlanul feldobta nekem a Youtube oldalmenüje a magyar feliratos változatot. Itt van:

http://www.youtube.com/watch?v=HDnUaY8TzLU

Nos. Ha már egyszer belekezdtem, akkor végig is néztem, de kár volt azért a száz percért. A film (teljesen, vagy legalábbis nagyrészt) a túlvilágon játszódik, a főszereplő halálával indul, és ezt követően az ő odaát zajló kalandjait mutatja be a történet. Egy frissen meghalt orvos útkeresesése a halál után, átértékelve, hogy mi is volt fontos az életben, és mi a fontos így, az élet után. Az ötlet tehát nem rossz, sőt, kifejzetten eredeti és izgalmas. De a film sajnos nem az.

Gyakorlatilag egy szájbarágós film, ami a Jehova tanúi vizuális ízlésvilágát ötvözi Paulo Coelho intellektuális mélységeivel. Az orvosról azt mondják lelkendezve a túlvilági telep vezetői, hogy micsoda rendkívüli felébredésben volt része – de a film során nem igazán jön át, hogy ez miben áll, túl azon, hogy rá kell jönnie, hogy az általa ismert (kikérdezésen és vizsgálaton alapuló) gyógyítás itt nem működik, ehelyett a páciensek fölé tett kézzel kell kihúznia belőlük a zöld fény formájában távozó betegséget. Meg talán abban, hogy rájön, hogy az életében többet kellett volna a családjával meg a saját lelkével törődnie, és kevesebbet a munkájával. Ezzel együtt a túlvilágon éppen egy volt betege az, aki őszinte szeretettel fogadja.

Ígéretes volt az a fordulat, amikor jön a hír a túlvilágra, hogy hamarosan kitör a II. világháború. Érdekes lett volna látni, hogy miként készülnek föl erre, hogy fogadják a sok új halottat, esetleg a hirtelen létszámgyarapodás hogy változtatja meg a túlvilági társadalmat. Ehelyett gyakorlatilag csak egy jelenet volt, ahogy jön egy nagyobb tömeg az érkezési oldalon (főleg ortodox zsidók), akiket kedvesen fogadnak az égiek. Kész, téma lezárva, a film visszaugrik az orvos szomorkodásaira.

A magam ízlése alapján azt mondanám, hogy ez egy nagyon rossz film. Ugyanakkor nem zárom ki teljesen az „It’s not a bug, it’s a feature” lehetőséget. Az utóbbi időben volt szerencsém pár japán és koreai filmhez, melyek ugyan furcsának tűntek, de mint utóbb meg kellett tudnom, ezek direkt… khm… olyanok, amilyenek. Mivel sem a dél-amerikai, sem a luzofón filmművészetben nem vagyok otthon, ezért nem zárom ki teljesen, hogy ez is esetleg egy remekmű a saját kultúrkörében. De azért remélem, hogy nem így van.

 

www.youtube.com