Miért igen – és miért nem itt (goldenblog)

Kedves Olvasóim,

miután a többiek (Tiboru és Pizka) kifejtették, hogy miért nem indulnak a goldenblogon idén (meg soha többé?), csak röviden jelzem, hogy én viszont indulok, de nem ezzel a bloggal, hanem a Szexcsatákkal, mert az nagyobb közönséget érdekel(het), mint a Lusitania. Nem akarok most belemenni a verseny szervezésébe, kritériumaiba, satöbbi, két éve nem én neveztem, és még csak nem is tudtam, eszik-e vagy isszák, az olvasóim tettek a listára, a zsűri meg a negyedik helyre. Nekem ez akkor jelentett valamit, főleg, hogy a konteó utódja lehettem.

Sokkal kevesebb időm van most erre a blogra, mint azelőtt, ebben az évben sajnos a havi egy poszt jött csak össze, de szívügyem, és azt remélem, hogy a verseny puszta léte engem is motivál. Úgyhogy, ha van kedvetek rám szavazni, itt megtehetitek. Előre is köszönöm!

Glória

Portugálok, olimpiák, aranyak

A minap ritka pillanatra értem haza: ahogy bekapcsoltam a tévét, a magyar zászló mellett a portugált láttam meg, biztos mindenki emlékszik rá, melyik versenyre gondolok…

A Dombi Rudolf-Kökény Roland férfi kajakpáros 1000 méteren egy hajszállal verte meg Fernando Pimentát és Emanuel Silvát [itt balra]. Jó, nem hajszállal, volt az egy tornacipőnyi méret is, csak keresztbe… Mindenesetre nagyon-nagyon kevésen múlt, hogy a portugál ifjak nem szerezték meg az ötödik aranyat. Na, nem ezen az olimpián, az összes olimpián eddig. Ha nem magyarok lettek volna előttük, azt mondanám, sajnálom, hiába, szörnyű ez a kettős identitás. (Tessék csak megkövezni.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….