Madeira: a mini-görögország

A portugálok csak messziről tűnnek egy országnak és népnek. Valójában ők is megosztottak, és most nem az észak és dél hatalmas erőkkel vívott harcára gondolok, hanem arra a különleges adottságra, hogy van az országnak két szigetcsoportja is valahol az Atlanti-óceánban. És az ottaniak, azaz a madeiraiak és az azori-szigetekiek szemében a szárazföldi országrész félig-meddig idegenek gyülekezetének számít. A két szigetcsoport úgynevezett autonóm régiót alkot (nem együtt, külön-külön), és ennek megfelelően saját kormánnyal is rendelkezik. Vagyis Portugáliában nem egy, hanem három kormány van.

Madeira épp komoly fejfájást okoz az összes portugálnak. Ugyanis jó nagy deficitet termelt sutyiban, és ez most, pár napja derült ki. A mit sem sejtő központi kormányzat próbálja egyensúlyban tartani a költségvetést, jótanulóként viselkedni, erre robban ez a bomba … Valaki kozmetikázta a pénzügyeket, és most az egész ország meg fogja inni a levét, a szárazföldiek is, nem csak a szigetlakók. Merthogy a szigetlakók is csak akkor szeretnek autonómok lenni, ha előnyük származik belőle … Ilyenkor azért jólesik a központi hatalom segítsége.

No, de ki a felelős? A madeiraiak majdhogynem örökös elnöke, Alberto João Jardim (Kert Albert János) ártatlan bociszemekkel tekint híveire és ellenségeire, üdvözli a legfőbb ügyész szándékát, mely szerint ki fogják vizsgálni, ki vonszolta be a túlköltekezés trójai vagyis görög falovát, ő (Jardim uraság) a maga részéről nyugodtan folytatja választási kampányát, merthogy immár N-edik alkalommal természetesen pályázik Madeira elnökének posztjára. 

Jardim akkora figura, hogy ha nem lenne, ki kéne találni: egy szicíliai maffiózó, egy vásári komédiás és Silvio Berlusconi sajátos ötvözete. Előszeretettel táncol a híres madeirai karneválon, sértegeti az újságírókat, és most, a kampányban másfél naponta avat fel egy utat, intézményt, vagy bármit, amit fel lehet avatni, a lényeg, hogy meglegyen a penzum.

Passos Coelho, a miniszterelnök, aki Jardim párttársa (szocdem) ugyan nem vonta vissza a párt támogatását az örökös madeirai elnöktől, de nem hajlandó az oldalán mutatkozni, és végigcsókolni a kofákat a piacon (igaz, ez Jardimnak úgyis sokkal jobban áll), mire rettenthetetlen hősünk megvonta a vállát, sag schon … Majd megoldom egyedül. És a hihetetlen az, hogy valószínűleg tényleg újraválasztják. Végülis ő építkezett. És valószínűleg nem a szavazóinak kell megfizetniük majd az egész adósságot … 

Átirányítás: Mit ér egy Grál-lovag az ágyban?

Hol volt, hol nem volt … Élt egyszer Artúr király mondavilágában egy ici-pici Grál-lovag.

Noha a Grál-lovagsága csak később derült ki, azért visszamenőleg megadjuk neki ezt a címet. Mert mi ezt is megtehetjük. Portugálul Galaaznak, angolul Galahadnak hívták a srácot (én most A Grál keresése  című portugál lovagregény alapján mesélek), volt vagy tizenöt éves, és akár hiszitek, akár nem, egy apácakolostorban nevelkedett. Nem éppen lovagnak való összevont ovibölcsi és bentlakásos általános iskola, de az igazi tehetség még ezen is túlteszi magát. Innen szép győzni, ahogy mondani szokták.

Folytatás a Szexcsaták blogon.

 

A szép lufozón lányok taroltak

Előző posztunkhoz némiképp kapcsolódik egy tegnapi hír, amelyre egyébként sose figyeltem volna fel, ha nem luzofón érdekeltségű témája lenne. (Mert a szépségversenyek alapban csak akkor nem hagynak hidegen, ha a mitológia részét képezik.)

Nos, az idén Brazíliában, São Paulo-ban megrendezett Miss Universe versenyen egy fekete angolai leányzó, Leila Lopes (itt balra) lett az első. (Ő volt az egyetlen fekete az első ötbe bekerültek között, és a negyedik afrikai szépségkirálynő ennek a csodás versengésnek a történetében, amelyben mindenki szíve a világbékéért dobog, mint tudjuk.) A harmadik helyet egy brazil szépség csípte meg, bizonyos Priscila Machado. És az első tízben ott volt a portugálok üdvöskéje, Laura Gonçalves is.

Mivel nem hiszem, hogy a szépségversenyek valóban a szépségről szólnának, mert aki ezek közé a csajok közé bekerül, az már biztos nem ronda (viszont rengeteg lány lehet, akinek esze ágában sincs ilyen versenyen indulni, de esetleg szebb vagy legalább ennyire az, vagy esetleg már pornózott, és ettől ki van zárva: így Aphrodité se nyerhetett volna annó), inkább azért tartom érdekesnek a hírt, mert két luzofón lány is benne van az első háromban, és olyan országokat képviselnek, amelyekre a világ egyre jobban odafigyel.

Brazília nem jelent már nagy újdonságot, bár itt, Magyarországon még kevesen érzékelik a jelentőségét. Angola viszont nem is annyira régen vált egyáltalán békés állammá. Évtizedeken keresztül három dolog jutott az ember eszébe, ha Angoláról esett szó (a negyedik az lehetett az egyszeri magyar számára, hogy vajon mi köze lehet az angolokhoz?): a polgárháború, a gyémánt és az olaj. Gyémánt és olaj még mindig van … 

A lányok pedig, mint mindenütt, ott is sokfélék, akadnak persze nagyon szépek. Ja, és, hogy mi köze egy angolai szépségkirálynőnek az angolokhoz? Leila történetesen Nagy-Britanniában tanul. Saját bevallása szerint (és egy szépségkirálynő nyilatkozataira illik odafigyelni), a mosolyával szokta megfertőzni az embereket. A zsűrit is ezzel vehette le a lábáról. És persze nincs fontosabb, mint a béke. (Ezt azért ő talán egy kicsit komolyabban gondolhatja, mint a többiek.)