Citromhéj-tea és zöld bor

Tőlem kissé szokatlan módon italokat fogok ajánlani. Hozzáteszem: semmiféle anyagi érdekem nem fűződik hozzájuk, sajnos … 

A citromhéj-tea inkább hűvös időben esik jól (bár van, aki hőségben is erre esküszik), a zöld bor pedig melegben, frissen a hűtőből. 

Lássuk előbb a citromhéj-teát (carioca de limão): ez az a kategória, amelyet nyugodtan otthon is el lehet készíteni, egyszerűbb már nem is lehetne. Nem igazán tea, hiszen teafű nincs benne, csupán egy kis citromhéj (amelyet nem árt megmosni), meg forró víz. Bármelyik portugál kávéházban kérhetünk ebből a bonyolult italból, a simples (egyszerű) változatot presszókávés csészében szervírozzák, a duplo (dupla) verziót nagyobb bögrében. Eredetére nem tudtam fényt deríteni, és arra sem, hogy miért hívják carioca-nak, ami Rio de Janeiro-i lakost jelent elvileg. Lényeg, hogy jó kis ital, és kinek nincs még egy citroma se odahaza a hűtőben? Nem érdemes kihűlni hagyni, és jót tesz neki a cukor szerintem, de ez magánvélemény.

A zöld bort (vinho verde) természetesen esélyünk sincs odahaza előállítani. Sőt, ez aztán ritkaság-számba megy, olyan bor, amelyet még Portugálián belül is csak nagyon kevés helyen készítenek, a szabályok szerint (1908 óta) csak a Minho- és a Douro-folyó között telepített, speciális szőlő alkalmas arra, hogy a vinho verde alapanyagául szolgáljon (a térképen a zölddel satírozott terület). Azért nevezik zöld bornak, mert a szőlőt még zölden, vagyis nem teljesen éretten szüretelik. Létezik ugyan mindenféle fajtája, a fehértől a rosén át a vörösig, sőt, még pezsgőt és pálinkát is csinálnak belőle, a tipikus vinho verde mégis fehérbor. Nyáron, nagy melegben, alaposan behűtve asztali borként ideális. Könnyed, kicsit pezsgős, frissítő hatású. (Nagyon nem tesz neki jót a hosszas érlelés, ezért vásárlás után viszonylag hamar hörpintsük fel, ha jól emlékszem, maximum 2 évig tartogatható.)

Jó másfél évtizede egyszer alkalmam volt tolmácsolni német borászoknak az úgynevezett Aveleda Birtokon, miután végigjártunk Vila Nova de Gaia-n egy tipikus portói boros pincészetet. Életem egyik legnagyobb kihívása volt a portugál-német tolmácsolás éppen borászati témában … De ettől sajnos még nem lettem szakértő. Mindenesetre a zöld bort akkor alaposan megjegyeztem, kaptam is egy üveggel ajándékba.

Ha valaki most ellenállhatatlan vágyat érezne arra, hogy Budapesten vinho verdét szerezzen be, akkor ne essen kétségbe, és ne hívja fel ismerőse ismerősének portugál szomszédját, erre semmi szükség: a jó hír az, hogy kies fővárosunkban is fellelhető ez a nedű. Mégpedig a Pozsonyi út 5. szám alatt. Ott a Gatão márkából (lásd itten balra) lehet fehéret és rosét venni, de vannak más portugál borok is. Teljesen véletlenül fedeztem fel a helyet, és őszintén szólva nem tudok más szakboltról, amely ilyen gazdag választékot tartana portugál borokból.

Mindenkinek jó italozást kívánok! 

Portugália nem bukhat el és nem fog elbukni

A vezető hír talán nem is az új miniszterelnök, Pedro Passos Coelho beiktatása, de azért illik ezzel kezdenünk. Annak rendje és módja szerint a köztársasági elnök, Cavaco Silva a PSD (Szocdem Párt) elnökét bízta meg kormányalakítással, miután a koalíciós tárgyalások sikerrel lezajlottak. Passos Coelho (nem Paulo, nehogy valaki összetévessze) a PP (Néppárt) első emberével, Paulo Portassal (ez viszont Paulo) fog küzdeni az elkövetkezendő években a kormányon belül. Egyébként pedig a három parlamentbe bejutott ellenzéki párttal, meg a trojkával, meg a saját népével, de ez utóbbi lesz a legkeményebb küzdelem.

Passos Coelho szűzbeszédében nagy meglepetések nem hangzottak el, a kulcsszavak akár itthonról is ismerőseknek tűnhetnek: takarékosság, stabilitás, karcsú állam, vagyis osztogatás nincs, megszorítások viszont várhatóak. Drukkoljunk nekik, sok egyebet nem tehetünk. (A poszt címe a beszédből vett idézet.)

Az országgyűlés elnökének megválasztása eddig nem sikerült, Passos Coelho bepróbálkozott a 16 éve politikától visszavonult, és csak most aktivizálódott Fernando Nobre-val, de leszavazták, és nem akarnak újból nekifutni a dolognak, így a jelek szerint női elnöke lesz a portugál törvényhozásnak, Assunção Esteves személyében. Ennek bizony örülünk!

És most a foci: ha van valaki, aki ezekben az ínséges időkben még portugálként is nagyot szakíthat (mondjuk, Cr. Ronaldón és Mourinhón kívül), sőt, épp azon van, hogy ezt meglépje, az André Villas-Boas. A Porto edzője nem tudott ellenállni a Chelsea elképesztő ajánlatának, és otthagyja Európa Liga-győztes csapatát, így aztán nem sok reményünk marad az UEFA-kupára jövőre. Szomorú fejlemény ez, főleg, mert még Moutinhót és Falcao-t is magával akarja vinni a mini-Mourinhónak becézett edző, aki ebben is mesterét és példaképét utánozza, hiszen a mór is Londonba igazolt a Portóból, azzal a nagy különbséggel, hogy ő még előtte az UEFA-kupát is besöpörte. A gyerekkorában sárgarépának becézett, echte portói Villas-Boas nemrég ugyan még határozottan állította, hogy maradni akar, de az vesse rá az első követ, aki nem szeretne sokat, nagyon sokat keresni. A Porto persze nem szívbajos, és úgy 85 millió eurót fog nyerni az üzleten. Legalább nekik nem kell meghúzni a nadrágszíjat. (Lehet, hogy Pinto da Costára kéne bízni az egész államháztartást.) Az új edző egyelőre Vítor Pereira, Villas-Boas eddigi asszisztense lesz.

Kábítás nélkül nyerte a választásokat a jobboldal Portugáliában

Az utóbbi napok tendenciái alapján nem lepett meg senkit a tegnapi portugál parlamenti választások eredménye. A március közepén lemondásra kényszerített szocialista miniszterelnök, José Sócrates megkapta a luzitánoktól az elbocsátó szép üzenetet. Ellenfele, a Passos Coelho vezette szociáldemokrata párt (PSD) nyert, de mivel az abszolút többséghez nem elegendően szavaztak rájuk, kénytelenek lesznek koalíciót kötni a harmadik politikai erővel, Paulo Portas Néppártjával (CDS-PP). Noha este még egyikük se akart erről nyilatkozni, a politikai kényszer nyilvánvaló, és berzenkedés sincs ezekben a pártokban egymás iránt: kormányoztak ők már korábban is együtt.

A parlamentben a jelek szerint (mivel a külföldön élők szavazatai még négy mandátum sorsáról döntenek, valódi végeredménnyel nem szolgálhatunk, és felmerült, hogy az eddig ismeretlen Partido pelos Animais vagyis az Állatok Pártja is esélyes egy mandátumra) ezután is ugyanaz az öt politikai erő fog Portugália sorsáról dönteni, amely eddig. Az első bekezdésben említett hármon túl jelen lesznek a kommunisták (CDU) és a Baloldali Blokk tagjai: utóbbiakat tartják egyébként az idei választások legnagyobb vesztesének, a mostantól fele annyian ülnek majd az országházban, mint 2009-től. 

De nézzük a számokat:

1. PSD (Szociáldemokrata Párt): 105 képviselő (36,8%)

2. PS (Szocialista Párt): 73 képviselő (28,1%)

3. CDS/PP (Néppárt): 24 képviselő (11,7%)

4. CDU (Kommunista Párt): 16 képviselő (7,9%)

5. BE (Baloldali Blokk): 6 képviselő (5,2%)

A részvétel 58,9%-os volt (érdekes módon a portugálok a szavazásban részt nem vett, tehát tartózkodó állampolgárokat számolják ilyenkor, vagyis 41,1%-ot tüntetnek fel): mint minden ilyen alkalommal, ezúttal is sajnálatukat fejezték ki a viszonylag alacsony voksolási számarányok miatt, de a lényeg annyi, hogy a választások érvényesek, eredményüket mindenki elfogadta, sőt, a vesztes párt szóvivője még azelőtt elismerte vereségét, hogy megszámolták volna a szavazatokat. Nem volt magyarázkodás, nem volt vádaskodás, senki nem akart győztesnek tűnni annak ellenére, hogy vesztett. José Sócrates mosolyogva és párttársai tiltakozása közepette mondott le elnöki tisztéről, teljes egészében magára vállalva a felelősséget a vereségért. Egy újságírói kérdésre, miszerint bíróság előtt is vállalja-e a felelősséget, értetlenkedve kijelentette (a szocik kifütyülték a kérdés feltevőjét), hogy nem érti, miről van szó.

A kampány egyébként meglehetősen csendesre sikeredett, a reklámok – szerintem – borzasztóak voltak, de minden parlamenti erő tisztességgel vitatkozott a többiekkel, mivel pedig a bíróság úgy döntött, hogy a nem parlamenti erőknek is joguk van a tévében szerepelni és a többiekkel megvitatni álláspontjaikat, az RTP helyet és időt biztosított ezeknek is: az már nem a sajtó hibája, hogy a parlamenti pártok nem voltak hajlandóak leülni a kisebb jelentőségű mozgalmak képviselőivel, így azok egymásnak oszthatták az észt. 

A kampány érdekessége egyébként, hogy a nyertes jobboldal ugyanúgy nem ígérgetett, mint ahogy azt a baloldal sem tehette. Sőt, ha lehet, a PSD keményebb jövőképet festett, mint a szocialisták, mindenki tisztában van vele, hogy még nagyobb megszorítások jönnek, és mégis megválasztották őket. Így, kábítás nélkül is lehet választásokat nyerni – valahol Európában. Az persze más kérdés, hogy mi lesz, ha elkezdenek kormányozni: az emberek ott se fogják ölbetett kézzel tűrni, hogy megnyirbálják a kiváltságaikat. Pedig ez elkerülhetetlen.