Már megint az abortusz-törvény

Portugáliában mindössze négy éve legális az abortusz. (A terhességet annak 10. hetéig lehet megszakítani.) Nem volt könnyű eljutniuk idáig. A második, ezügyben kiírt népszavazás eredménye az, hogy végre törvényessé tették, ami illegálisan, fű alatt, súlyos veszteségekkel korábban is ugyanúgy folyt, mint bárhol másutt a világban. Csak a szegényebb nők sarlatánhoz mentek, a gazdagabbak meg Spanyolországba … (Az első referendumot még 1998-ban rendezték.)

A szocdemek kormányfő-jelöltje, Passos Coelho most azt találta mondani, hogy újból elővehetik az abortusz-témát, és akár kiírhatnak egy harmadik népszavazást is, merthogy nincs olyan nagy konszenzus ebben a kérdésben. Ez a kacsingatás a jobboldal és az Egyház felé nem túl okos húzás szerintem. Ha a PSD nem csinál semmit, jobban jár, mint ha ilyen ötletekkel jön. De a kampányban valamit mégiscsak kell mondani, amivel az ember bekerül a hírekbe.

Sócratesnek (Szocialista Párt) magas labda volt, le is csapta, emlékeztetve arra a sok nőre, aki az abortusztilalom hosszú évtizedei alatt maradandó károsodást szenvedett illetve meghalt a nem megfelelő beavatkozások következtében. Az illegális terhességmegszakítást választók a testi szenvedéseken túl gyakran további lelki sebeket szereztek az őket ellátó egészségügyi intézményekben, és máig sok olyan nőgyógyász van, aki nem hajlandó elvégezni a beavatkozást: emiatt az állam privát, sokszor külföldi tulajdonú intézményekkel kötött szerződést, hogy mindenki hozzájuthasson a “szolgáltatáshoz”, akinek sajnálatos módon szüksége van rá. 

A portugál kupát is besöpörte a Porto

A ma estével gyakorlatilag vége a szezonnak, és a Porto szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, hazaviheti a portugál kupát is, miután 6-2-re megverte a szintén észak-portugáliai Vitória Guimarães csapatát. Visszatért tehát a sokgólos meccsekhez, szép búcsú volt az idénytől.

A Millennium BCP Bank által szponzorált portugál kupát egyébként a legyőzhetetlen város együttese zsinórban harmadszor nyeri meg ebben az évben, és ezzel a veretlenül hozott bajnokság illetve az Európa Liga-beli elsőség után a harmadik címet is besöpörte. Egyedül a Ligakupát hagyta ki, igaz, nem is nagyon hederített rá. 

Villas-Boas csapata útban van Lisszabonból hazafelé, ezúttal remélhetőleg nem rohad le a buszuk sem, és a portóiak újra őrjönghetnek egy sort, noha még az előző kábulatból se tértek teljesen magukhoz. Nem könnyű egy örökké győztes klub drukkerének se lenni. 

Most elsősorban persze azért kell szorítaniuk, hogy ne verjék szét ezt a baromi jól működő gárdát, merthogy a legjobbak megkörnyékezése már elkezdődött, az nyilvánvaló. 

Az előkampányban már mindenki mindenkivel vitázott

Vasárnap kedződik a portugál parlamenti választások igazi kampányidőszaka. Ez csak azért meglepő kissé, mert én úgy vettem észre, hogy egyfolytában kampány van. De ők ezt itt előkampánynak hívják.

Ha már benne voltak a sűrűjében, gyorsan lebonyolítottak néhány vitát, minden parlamenti párt vezetője beszélgetett minden parlamenti párt vezetőjével külön-külön (5 emberről van szó összesen). Vagyis az fel sem merült senkiben, még az arroganciájáról és nagyképűségéről hírhedt José Sócratesben (Szocialista Párt) sem, hogy ne lenne értelme vitázni akár a Baloldali Blokk képviselőjével, akár a kommunista párt szimpatikus főtitkárával, mert nekik például semmi esélyük kormányra kerülni. Csak kissé szarkasztikusan megjegyezte, hogy ha valaki kiáll vele, legalább legyen programja, mert ez így olyan gáz … 

Tegnap volt a Sócrates-Passos Coelho szópárbaj, időméréssel és egy moderátorként funkcionáló újságíróval: az elemzők szerint a jóképű Passos Coelho (Szodcem Párt) az eddigi vitákkal ellentétben, amelyekben nem nyújtott valami fényes teljesítményt, ezúttal jó érzékkel riposztolt, Sócrates pedig hozta a szokásos, lehengerlő formáját. A jobboldali Néppárt elnöke, Paulo Portas (akinek a bátyja egyébként a politikai paletta pont ellenkező oldalán elhelyezkedő Baloldali Blokk egyik főembere) ugyancsak lehengerlően szerepelt, nagy valószínűséggel ő lehet majd a mérleg nyelve, bár inkább méreggel teli nyelvéről volt ismeretes, mielőtt politikussá vedlett, ugyanis oknyomozó újságíróként az Independente című lapban mindenkiről leszedte a keresztvizet, akiről csak lehetett. 

A kampány hivatalosan tehát még csak most kezdődik: holnap kirajzanak a politikusok vidékre, végigjárják az összes kirakodóvásárt, és megpuszilgatják a kofákat, meg hasonló örömteli cselekedeteket hajtanak végre ingujjra vetkőzve. 

Közben a portugál külügybe berendelték a német nagykövetet, hogy barátilag elmagyarázzák neki: Merkel asszony kissé el van tájolva, mikor arról beszél, hogy a portugáloknak mélyen magukba kellene nézniük, mert több szabadság jár nekik, mint a németeknek, de a nyugdíjkorhatáron se ártana elmerengniük. Ez a meggondolatlan merkeli jótanács engem is meglepett, ugyanis a németeknél több szabadsága szerintem senkinek nincs, különben nem velük lenne tele a világ összes üdülőhelye és turisztikai központja. A nyugdíjkorhatár meg … Na, láttam pár németet elmenni előnyugdíjba, egészen közelről. És nem fognak éhezni. 

Háromszor rohadt le a Porto diadalbusza

A tegnapi győzedelmi bevonulást Portóban kissé beárnyékolta, hogy a reptérről a városközpont felé vezető úton (hányszor tettem meg én is zötyögő ottani “BKV-val”!) az FC Porto fedetlen diadalbusza háromszor is lerohadt. A harmadik leállás után a csapat illetékesei a cégtől, amely a panorámabuszt biztosította, cserejárművet kértek. A Portói Baixa-ra vagy az alvárosba így másfél órás késéssel futott be a diadalkocsi, amely sajna nem is volt olyan klasszul feldíszítve (kép: Jornal de Notícias), de ezzel most senki nem foglalkozott különösebben. 

Szerencsére a portugálok hozzá vannak szokva a több órás csúszásokhoz, egy-két óra megse kottyan, és egyébként is jó az idő, nem zavartatták magukat különösebben, bár voltak bőven, akik kimentek a reptérre a csapat elé, és egymást sarkát taposták – ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. Aztán, mikor végre tényleg megérkezett a busz, kitört az össznépi őrület.

Villas-Boas többek között Mourinhónak ajánlotta az Európa Liga győzelmet, hiszen nagyrészt neki is köszönheti. Talán a mester nem bánta volna tegnap, ha a Real Madrid helyett még a Porto edzője, és őt ünneplik a tömegek. 

Bragában is örömmel fogadták a második helyezett csapatot, senki nem csalódott a vereség miatt, az edző, Domingos Paciência mégis lemondott posztjáról. 

Porto Campeão!

Valószínűleg senkit nem lep meg, úgyis mindenütt ott lesz az újságokban, de ha már figyelemmel kísértük az eddigieket, a döntőt se hagyhattuk ki. Bejött a papírforma, nem túl látványos és nem igazán izgalmas meccsen az F. C. Porto 1-0-ra hozta az Európa Liga fináléját. A Bragának a 2. hely is hatalmas eredmény, úgy egyébként a Benfica se panaszkodhatna akármely más évben, de ez az esztendő egészen különlegesre sikeredett.

Ahogy a napokban hírül adták, a Porto veretlenül élte túl a portugál bajnokságot, azért ez se kis teljesítmény (a Braga 4. helyen végzett), mindenesetre most joggal hívhatják a csapatot is a város után INVICTA-nak, vagyis legyőzetlennek – a települést soha nem vette be ellenség, ezért szokás így, cidade invicta-ként hivatkozni rá. Jó omen egy focicsapatnak is.

Most csak ennyi – Villas-Boasnak, a valaha volt legfiatalabb edzőnek, aki ilyen nemzetközi versenyt képes volt megnyerni (illetve a csapatával meghódítani), gratula, és így tovább a mourinhói úton! Jövőre BL győzelem! Falcao-t meg ne engedjék már el, ha lehet!

Pénteken Strauss-Kahn nélkül, de döntenek a segítségről

Most már nincs magára valamit adó blog és blogger, de tán még kommentelő is alig, aki ne nyilvánult volna meg Dominique Strauss-Kahn és a szobalány ügyében, mivel pedig pénteken nem csak annak a napja lesz, hogy az IMF dönt a Portugáliának nyújtandó segítségről, hanem annak a napja is, hogy a volt vezér Manhattan-ben reszketve áll majd bíróság előtt a hajdani Jacko ügyvédjének társaságában, nem hallgathatunk róla mi sem. (Ha ezt egyszer megfilmesítik, jaj, de szeretném látni!)

Fernando Teixeira dos Santos, egyelőre még portugál pénzügyminiszter mindenesetre reméli, hogy DSK távolmaradása a pénteki döntésről semmiben nem befolyásolja annak kimenetelét: erre valóban nincs sok esély, az IMF attól még nem dől össze, hogy kilőtték a főmuftit, the show must go on. Mindenesetre érdekes egy hét ez is, nem panaszkodhatunk unalomra.

Ami azt illeti, ha már valaki bűntényre szánja el magát, legyen az gyilkosság vagy molesztálás, lehetőleg ne New York egyik luxusszállodáját válassza helyszínül. Nem magával a várossal vagy a szállodákkal van itt gond, hanem az amerikai törvények elképesztő mivoltával, a halmozott büntetésekkel, valahol az egész amcsi igazságszolgáltatási rendszerrel – de nem az én tisztem pálcát törni felette. Mindenesetre eszembe ötlik egy portugál vonatkozású bűntény, szintén New York-i helyszínnel, szintén szállodai szobában, és szintén szexuális jelleggel, amely januárban történt (Carlos Castro meggyilkolása), de erről tán egy másik alkalommal írok majd: ebben a posztban ejtettem róla pár szót.

Még pár rövid megjegyzés:

A portugál Paulo Sousa a Videoton új trénere. Úgy látszik, a luzitán edzőktől per definitionem csodát várnak, Sousától most konkrétan azt, hogy bejuttassa a magyar bajnokot vagy a Bajnokok Ligájába, vagy az Európa Ligába. Nem mondhatni, hogy nagy edzői múlt van a háta mögött (de majd most!), játékosként messzebbre jutott, válogatott is volt 51 alkalommal, 2007-ben kezdte a trénerkedést, a 16 év alatti portugál válogatott után az angol másodosztályban sertepertélt. Kíváncsi vagyok, mi lesz még ebből.

Ma Dublinban az Európa Liga döntője a Porto és a Braga között. Egy tutibiztos, akárki győz, a portugál foci dicsőül meg. Én azért remélem, a papírforma teljesül.

Ha május 13, akkor Fátima

Ha valaki nem szereti a vallásos műsorokat, akkor május 13-án ne kapcsolja be a portugál tévét. Ekkor ugyanis orrba-szájba Fátima a téma, lévén ez a nap az első Mária-jelenés emléknapja.

1917-ben ekkor látta meg először a három szerencsétlen kis pásztorgyerek, Lúcia, Francisco és Jacinta Szűz Máriát, akit azóta Nossa Senhora de Fátima-ként vagyis fátimai Miasszonyunkként emlegetnek. Egyszer talán majd írok egy posztot a szexcsatákon arról, miért van a Szűzanyának annyi személyisége, ahány falu, ahol állítólag megjelent, és ezek a személyiségek a nép lelkében vajon milyen kapcsolatban állnak az elvileg oszthatatlan Máriával, aki Jézus anyjaként szerepel a Bibliában …

Térjünk vissza azonban Fátimára, vagyis a Cova de Iria-ra, arra a barlangra, ahol először vélték meglátni a Szüzet a gyerekek. Mivel hármuk közül csak Lúcia, a legidősebb látnok érte meg a felnőttkort (unokatestvéreit a spanyolnátha vitte el nem sokkal a Szűz Mária-jelenések után), máig nagy rejtély, mi is történt valójában azon a napon vagy azokban a napokban. Szkeptikus ember lévén nem nagyon hiszem, hogy valóban a Szűzanya jelent meg a pásztorgyerekek előtt. (Lúcia 1937-ben publikált könyvében hozzátette ehhez, hogy még 1916 folyamán többször láttak egy angyalt is, aki Portugália őrangyalának mondta magát, és imádkozni tanította őket.) De hogy mit láttak akkor, és mit láttak később, majdnem minden hónap 13-án (az égiek nem babonásak) fél éven keresztül, ideértve a napcsodát is, amelyet tömegek észleltek, olyan rejtély, amelyről majd talán egy konteo-posztban olvashatunk bővebben. (Én kíváncsian várom!)

Tény, hogy az egyetlen, spanyolnáthát túlélő látnokot, Lúciát az Egyház gyakorlatilag azonnal lekapcsolta, és bezárva tartotta, természetesen apáca lett belőle, és természetesen egy szót se mondhatott vagy írhatott le anélkül, hogy azt előzőleg ne cenzúrázták volna. Az Estado Novo (lásd Salazar-poszt) kétségkívül hasznot húzott a fátimai jelenésekből, mind anyagi, mind politikai értelemben. Ha van máig rentábilis vállalkozás az egyébként mindenféle szempontból válságban lévő országban, az Fátima. Nemrég építettek egy hatalmas új templomot: mert volt miből. A kultusz szinte állami szintű, magára valamit adó politikus nem piszkálja a fátimai bizniszt, és nem is nagyon kételkedik … A nehézségek sose ártanak egy zarándokhelynek, inkább jót tesznek neki: még többen kelnek útra, még többen csúsznak térden az utolsó métereken, még többen hagyják ott kisebb-nagyobb összegű pénzadományukat a perselyekben. (Bár azt még nem hallottam, hogy valaki az államadósság törlesztésére akarná ezt a pénzt felajánlani, pedig lenne mit törleszteni, most meg végképp lesz!)

Néhány érdekes adalék:

A Fátima név természetesen arab, egy időben a muszlim testvérek fel is figyeltek a dologra, hiszen Mohamed kedvenc lányát Fátimának hívták. Úgy tudom, néhány útra is keltek Portugáliába, de csalódniuk kellett. (Azért érdekes fricska ez egy Mária-kegyhelytől.) A legenda szerint a falu egy arab hercegnőről kapta a nevét, akit az Ourém-i herceg vett feleségül, miután a rekonkviszta során a portugál sereg fogságába került.

II. János Pál pápát, akit a napokban avattak boldoggá, 1981-ben szintén ma, május 13-án próbálta megölni Ali Agca: a pápa értelmezésében a merényletet ő csak azért volt képes túlélni, mert a Szűzanya közbelépett az érdekében. (Egyébként a sokáig titokban tartott 3. fátimai titok állítólag ennek a merényletnek az előrejelzése volt … vagy sem.)

Fátima témájára még mindenképp visszatérek, akit pedig érdekel egy kicsit személyesebb és szarkasztikusabb hangnemben, az olvasson bele ebbe a regényfejezetbe.

Megvan a finn igen

Ezúttal rövidhírek:

Gondolom, minden olvasóm rágta a körmét, vajon megszavazza-e a finn parlament a portugáloknak nyújtandó segítséget, ha már videócsatát is vívtak egymással. Nos, tegnap bejelentették, hogy meglesz az igen, bár ennek az az ára, hogy az igazi finnek, azok a kedves emberek, a helyi jobbikosok, akik az április 17-iki  választásokon harmadikok lettek, nem vesznek részt a kormánykoalícióban. És nagyon keménykedni fognak ellenzékben, ahogy ígérik.

A Bundestag is megszavazta a segítséget.

Időközben pedig nagyban folyik a kapmány Portugáliában.

A harcos pasik kiestek …

Nem tudom, melyik országban mennyire veszik komolyan az Euróvíziós Dalfesztivált, de az ibérek (a spanyolok is!) mindig nagy felhajtást csinálnak körülötte. Bár általában nincs sikerük. A múltkori, nagy port kavart portugál dicsőség-videóban is élcelődtek rajta egy slide erejéig: ők még soha nem nyertek dalfesztivált. Hát, az idén se fognak. (Bár a slide-on azt állították, hogy ők az egyetlen európai ország, amely nem nyert: ez nyilvánvalóan abszurd. Vagy Európához még mindig csak a régi EU-tagokat számolják … Amiről már illene leszokni lassan.)

Csapatuk, Os homens da Luta (= Harcos pasik vagy a Harc emberei) humoristákból álló együttes, a daluk nem elsősorban zenei kiválóságával próbálta felhívni magára a figyelmet. Valójában paródia akart ez lenni, és hangsúlyozottan a portugál történelemre reflektáló paródia. A hangulat úgyis forradalmi odahaza, hát lovagoljuk meg a dolgot. A 70-es évek, a szegfűs forradalom stílusát, mondanivalóját idézte fel. Persze, ez a portugálul nem tudó kívülállók számára nem sokat jelenthetett, legfeljebb jópofának tarthatták (volna). Részemről mindig azoknak a daloknak szurkolok, amelyek kifejezetten nemzeti jelleget mutatnak. Mielőtt még bárki megkövezne: ez saját vélemény, lehet vele egyetérteni vagy lehet vitatni, de komolyan: legszívesebben betiltanám például az angolul való éneklést (kivéve persze a briteknek és a máltaiaknak, ezek meg úgyse nyernek soha …)

A portugálok ezúttal is csalódtak, akár úgy tűnhet, hogy eleve tovább se akartak jutni, de aki ezt gondolja, az nem ismeri őket. Ők mindig tovább akarnak jutni. És mindig fontos számukra a nemzetközi megmérettetés. Olyannyira, hogy például csodálatos maratoni futónőjükről, Rosa Motáról, aki olimpiai és világbajnok is volt, még életében (most is jó egészségnek örvend) elneveztek egy sportcsarnokot. Eusébio is jó egészségben van, neki meg szobrot emeltek. Jó kis ország, ahol még meghalni se kell az ilyesmihez.

No, de vissza au Euróvízióhoz: kár, vagy nem kár, a portugálok ezúttal se arattak. És, ha a napokban a finn-portugál csörtéről ejtettünk pár keresetlen szót, érdekes lehet, hogy a finnek tejfölösszájú szőke ifjonca viszont továbbjutott. (Ahogy Wolf Kati is, de ezt úgyis tudja mindenki.)

Amit most ide biggyesztek, az nem az idén kiesett dal, hanem egy réges-régi, 1969-ből: ez a dal se lett siker annak idején, de a portugálok ünnepelve fogadták Simone de Oliveira-t, mikor hazatért a versenyről. A címe: Desfolhada – vagyis: Tengerihántás. Egyébként ez az ő átkosukban azért nem kis botrányt kavart, mert elég erotikus tartalmú, egyébként Ary dos Santos verse. Az egyik sora így hangzik: “Aki gyereket csinál, az tegye örömmel …” Hogy ebben mi a kivetnivaló? 🙂

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=ytzBVxL1llU&w=425&h=350]

A finnek válasza a portugál videóra

Úgy követeli az illem, hogy miután közreadtam a – szerintem – jópofa, túlzásoktól és öniróniától sem mentes portugál videót, avagy, hogy mit kell tudniuk a finneknek Portugáliáról, ide biggyesszem a választ is, amelyet a finnek összehoztak.

A luzitán verziótól eltérően ez igencsak rövid, szövegbemondás helyett  drámai zene van. (Aki be tudja azonosítani, szóljon …) Egyébként igen komolynak tűnik, dicsekedni csak módjával dicsekszik, például a Hitler elleni harccal, azzal, hogy első országként adtak választójogot a nőknek, de hát egyébként is, milyen szép szőkék azok a csajok. A nőket a portugálok nem hozták elő, pedig szerintem náluk is vannak szépek, ha nem is olyan nagy számban, és nem is olyan szőkén, de valószínű, hogy a portugál videót férfiak készítették, különben jöhettek volna a luzitán pasik nagyszerűségével … Na, ennyire azért ők sem vetik el a sulykot, ugye … Mégiscsak van szerénység a világon 🙂

Csak a “történelmi hűség” kedvéért: a portugál videót odahaza is sokan kritizálták, vannak olyan hangok, hogy nem ártana szerényebbnek lenni, meg a múlt dicsősége nem egyenlíti ki a jelen számláit. De legalább arra jó volt ez az egész, hogy sok olyan ember is el tudja helyezni a térképen Portugáliát, aki eddig sötétben tapogatózott. (Lehet persze, hogy néhányan most antipatikusabbnak találják, mint eddig, de bármily szomorú is, nem lehet mindenkinek tetszeni.)

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=aBn7V29jFWs&w=425&h=350]